A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Szalai József (VITUKI Nonprofit Kft.) - Nagy György (ADUVIZIG) - Will Zoltán (Dataqua Elektronikai Kft.): A Duna-Tisza köze talajvízjárásának alakulása az elmúlt évek hidrometeorológiai eseményeinek tükrében

A 2010. január és a 2012. április közötti időszak léghőmérsékletének a sokévi (1971-2000) átlagtól való eltérésének alakulását a 6. ábra szemlélteti. Megállapítható, hogy a vizsgált időszakban (28 hónap) 11 hónap havi középhőmérsékletének területi eloszlásának átlagértéke volt alacsonyabb a sokévi átlagnál. Ezek közül ki kell emelni 2010. január és 2012. február hónapokat. Ezeket ugyanis tartósa szélsőségesen hideg hetek jellemezték, ami következtében jelentős fagykárok alakultak ki. A sokévi átlagnál melegebb hónapok elsősorban a nyáron jelentkeztek, de az őszi-téli időszakban sem voltak ritkák. Ez utóbbiak közül 2010. november hónap eltérése kiugróan magas (3,7 °C) értéket mutatott.

4. Talajvízszint-változások a Duna-Tisza közén

A talajvíztükör terep alatti elhelyezkedésének ismerete a különböző vízgazdálkodási feladatok megoldása során (pl. mező- és erdőgazdálkodás) elengedhetetlen mind a hasznosítható vízkészlet, mind pedig az utánpótlódási lehetőségek szempontjából. Szembetűnő, hogy a Duna-Tisza köze területén számos elemzés során viszonyítási időszaknak tekintett 1956-60. közötti években a talajvíztükör 6 m-nél mélyebben csak a Bácskai-síkvidék területén és a Gödöllői-dombság déli előterében kisebb körzetekben fordult elő. A terep alatt 4-6 m talajvízszinttel jellemezhető területek a Duna-Tisza köze északi és déli részén helyezkedtek el, arányuk igen kicsiny, mindössze 10% körüli volt. A 2-4 m közötti mélységtartomány aránya számottevő, hasonló nagyságú, mint a 0-2 m közötti talajvízszinttel jellemezhető területeké. Az utóbbiak a Duna-Tisza köze területének északnyugati, északkeleti és délkeleti részén voltak a legnagyobb kiterjedésűek. A terület középső, alacsonyabb magasságú területrészén ugyancsak magas talajvízállás volt jellemző.

A 2001. évi elemzések eredményei alapján megállapítható, hogy a 0-2 m közötti, azaz magas talajvízállásos területek aránya jelentősen csökkent. Nagyobb kiterjedésű területrészek csak a Duna-menti síkság területén maradtak fenn. Számottevő növekedést mutat a 4-6 m közötti talajvíztükörrel jellemezhető területek nagysága is. Korábbi arányuk megháromszorozódott, 30% fölé emelkedett. A területnövekedés elsősorban a Hátság északnyugati és délnyugati részén mutatható ki. A 6 m-nél mélyebb talajvízszintű területek aránya elsősorban a magasabb hátsági körzetekben emelkedett. (VITUKI, 2002., Szalai, 2004)

A 2010. évi szélsőségesen csapadékos időjárás hatására a Duna-menti síkság, az Alsó-Tisza vidék és a Hátság keleti peremterületén ugrásszerűen emelkedett a magas talajvízállású (0-2 m) területek nagysága. A Duna-Tisza közi síkvidék területén, elsősorban a hátsági térszíneken, továbbá a Bácskai-síkvidék peremterületén 4-6 m közötti terep alatti talajvízszintek voltak jellemzőek. A Duna-Tisza köze észak- és a délnyugati, legnagyobb süllyedésekkel érintett körzeteinek kiterjedése csökkent. A talajvízkészlet utánpótlódása ezek esetében csak jelentős időbeli késéssel valósulhat meg.

5. A Duna-Tisza köze talajvízszintjének időbeli alakulása

A Duna-Tisza köze az ország egyik legszárazabb, legmelegebb területe, melyet mind a csapadék csökkenő mind pedig szélsőségesen előforduló mennyisége érzékenyen érint. A csapadékviszonyok alakulásában mutatkozó változások és az antropogén hatások együttesen idézték elő az egyes körzetekben mutatkozó 600-800 cm-es vízszintsüllyedést. A változások jól tanulmányozhatóak a talajvízszint-észlelő kutak menetgörbéi segítségével.

Magyarországon a felszínközeli vizek mennyiségi állapotának értékelése céljából a rendszeres mérések kezdete, az 1930-as évek óta több ezer talajvízszint-észlelő kutat létesítettek (melyek