A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Rónay István: Homokhátsági tervek és a Duna-Tisza Csatorna
szerben nehezen képzelhető el, hogy a megvalósítás közelébe jusson a Csatorna. Már az előkészítő szakasz sikere is azon múlhat, hogy erős kormányzati akarat rá tudja-e kényszeríteni az ágazatokat arra, hogy az ország érdekeit összességében legjobban szolgáló fejlesztés megalapozásában konstruktívan, kompromisszum készen vegyenek részt. Ennek szükségessége akkor érthető igazán, ha a az érintett térség lehetséges társadalmi, gazdasági céljaikat végiggondoljuk. Ezek a teljesség igénye és fontossági sorrend nélkül a következők lehetnek: a vizek jó állapotát biztosító vízátvezetés, vízi-közlekedés, mezőgazdasági vízigények, természetvédelmi vízigények, vízerő hasznosítás, turizmus, táji értékek növelése, vízi-sportok, rekreáció, belvízvédelem, települési környezet fejlesztése, foglalkoztatás növelése, stb. A víz az élet alapja, a társadalmi, gazdasági fejlődés fontos tényezője. A jövőt illetően a tudomány világán kívül, már a közgondolkodásban is szerepet kapott a klímaváltozás. Várható hatásait világszerte a legmagasabb fórumokon vitatják, szélsőségei a bulvársajtó kedvelt témái közé tartozik (kiszárad a Duna). Érdemes végiggondolni, hogy Magyarország vízkészleteinek döntő része a környező országokból érkezik. Ezek az országok - példák sorával igazolhatóan - a vízkészletek megtartására törekedtek eddig is. Várható, hogy a klímaváltozás okozta csökkenő vízkészletek ellensúlyozására további tározási programokat indítanak, amely elsősorban a Tisza-völgyben komoly, a gazdaságra is kiható következményekkel járhatnak. A Csatornával kapcsolatos távlatos gondolkodásnál ezt a tényt kiemelten célszerű vizsgálni, és a célok között az alföldi vízkészletek pótlásának igényét ennek megfelelően rangsorolni. A Csatorna ügyének továbbvitele szempontjából elsődleges feladat a hasznosítási, illetve gazdasági és társadalmi célok és stratégiák kidolgozása. Korrekt módon meg kell fogalmazni, hogy a létesítmény megvalósítása milyen előnyökkel jár az adott célterületén, és melyek a várható hátrányok. Ezt követően kell kidolgozni a célokat legjobban kiszolgáló műszaki változatokat. A műszaki változatok helyszínrajzi és magassági vonalvezetését elvi síkon a megfogalmazott cél és stratégia befolyásolja. Más-más megoldás kínálkozik, ha a célok között szerepel a hajózás, vagy csak a vízpótlás, stb. Meghatározó a dunai és a tiszai csatlakozás induló feltételrendszere. A korábbi nyomvonalváltozatok csak erős kritikával vehetők figyelembe, hisz az érintett területen az óta komoly, a nyomvonalat is befolyásoló változások lehettek. Fontos: az előkészítés fázisában nem lehetnek tabutémák. Minden ötletet és javaslatot fel kell dolgozni. Lehetnek olyan javaslatok, melyek megvalósítását jelenleg érvényesjogszabályok nem teszik lehetővé, vagy nehezítik azt. Ebben az esetben vizsgálni kell, hogy mi Magyarország érdeke, és ha szükséges, akkor jogszabályt is módosítani lehet. A Duna-Tisza Csatorna - jó előkészítés esetén - szimbolikus jelentőségű mérnöki létesítmény lehet, amely megjeleníti Magyarország határozott fellépését a klímaváltozás vízkészletekre gyakorolt negatív következményeinek mérséklése érdekében, és egyúttal az ország jelentős területén (közel felén) megalapozza a fenntartható fejlődés lehetőségét. A Duna-Tisza-közi Hátság A homokhátsági tervekben szinte minden esetben felmerült a Duna-Tisza Csatorna megvalósításának gondolata. Sokszor úgy, hogy megépültével megoldódnak a Homokhátság vízgazdálkodásának problémái, azaz helyreáll a talajvízháztartás egyensúlya, megteremtődnek a mezőgazdaság vízhasznosításának feltételei, stb. Az elmúlt, közel negyven évben több nagy térségre kiterjedő vízpótlási terv készült a Du- na-Tisza köze területére. A tervek egy része (mint említettem) számolt a Duna-Tisza Csatorna esetleges megvalósításával. A következőkben röviden ismertetésre kerülnek a legfontosabb fejlesztést megalapozó elképzelések. Elsőként az 1964-ben kiadott Országos Vízgazdálkodási Kerettervet [11] kell említeni, amelyik a Csatorna Dunaharaszti - Kecskemét - Tiszaalpár nyomvonalát preferálta hajózható 2
