A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Körösparti János (Halászati és Öntözési Kutatóintézet): Szabolcs - Szatmár - Bereg megye belvíz-gazdálkodási lehetőségeinek felmérése a belvíz-veszélyeztetettségi térképezés segítségével
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye belvíz-gazdálkodási lehetőségeinek felmérése a belvíz-veszélyeztetettségi térképezés segítségével KÖRÖSPARTI JÁNOS - BOZÁN CSABA Halászati és Öntözési Kutatóintézet 1. Előzmények A belvízzel való gazdálkodás új koncepciót jelenhet a semi-arid területeken, így Magyarországon ahol öntözés csak kiegészítő jellegű. A ma jellemző vízgazdálkodási gyakorlat szerint a vízrendezéssel vizet vonunk el a talajból, azt összegyűjtjük és elvezetjük, majd öntözéssel máshonnan a területre vezetett vizet osztunk szét és terítünk el a talajban. Önként adódik a gondolat, hogy a vízbő időszakok vízfeleslegét tároljuk a területen (nem a talajban, mert ezt a levegőtlen és sós talajok kialakulásának a gyorsítását jelentő kockázat nélkül nem oldhatjuk meg), így az elvezetés a visszavezetés költségét megtakarítsuk, az aszályos hónapokban kellő mennyiségben és gyorsan álljon rendelkezésünkre az öntözővíz. Ezt a feladatot oldja meg a belvíz síkvidéki tározása. A Víz Keretirányelv, ennek keretében a készülő vízgyűjtő-gazdálkodási terv, kiemelt figyelmet fordít a hazai vízgyűjtőre lehulló csapadék visszatartására, így vízkészletek létrehozására. A dombvidéki területeken a többcélú tározók létrehozására már korábban is volt program és az UMVP most is támogatja, az ilyen tározók létrehozását. Síkvidéki területen a vízvisszatartás és a tározóépítés egyaránt kiemelt feladat és mindkettőre van Uniós támogatási lehetőség. A térinformatika eszközeivel lehetőségünk nyílik arra, hogy a területi vízgazdálkodás céljait szolgáló víz visszatartásra optimális területeket lehatároljuk. A területi lehatárolás során számos paramétert kell figyelembe venni. Az elsődleges tényező a morfológiai megfelelőség, ehhez a digitális terepmodellt kell megvizsgálni. A terepmodell raszteres (értékkel rendelkező pixelkép) változatán végzett lefolyási és összegyülekezési irány vizsgálatok valamint a konvexitás figyelembe vétele kijelöli környezetükhöz képest alacsonyabb fekvésű depressziókat, amelyek a belvíz természetes gyülekezőhelyei lehetnek. További tényezőket is figyelembe kell venni, mert az egyes területek talajtani és vízgazdálkodási tulajdonságai befolyásolják az alkalmasságot. A megyei léptékű belvíz- veszélyeztetettségi térkép alkalmas a szélsőséges vízháztartású területek lehatárolására. A Halászati és Öntözési Kutatóintézet több éves kutatási munkája során belvíz- veszélyeztetettségi térképeket készített az Alföld számos területére. A belvízveszélyeztetettséggel kapcsolatos térképezési vizsgálatok 2001-ben kezdődtek a Békési-sík vizsgálatával. 2002-ben folytattuk a Békés-Csanádi löszhát területén, korszerűsített módszerekkel a térinformatikai eszközök használatával. 2003. évi vizsgálataink során (Csongrád megye és Békés megye Körösökön túli vidéke) módszertanunkat módosítottuk, melyben az eredeti rangszám-képzési elvet megtartva jóval kevesebb befolyásoló tényezőt, illetve paramétert alkalmaztunk, csak a belvízképződésben valóban lényeges szerepet játszókat vettük számításba. Egy vektoros digitális tényezőtérképeket állítottunk elő, amelyeket fedvényként kezelve egy részletgazdagabb térbeli felbontású szintézistérképet hoztunk létre, amely jól kifejezi a vizsgált terület belvízi veszélyeztetettségét. A végső szintézistérképet a regressziós egyenletből kiadódó Komplex Belvíz-veszélyeztetettségi Mutató (KBM) alapján szerkesztettük meg. A tényleges elöntések figyelembevétele regionális megbízhatóságot ad, a befolyásoló tényezők számbavétele pedig a lokális pontosságot hivatott megteremteni. A 2005-ben a feladataink egyrészt a módszertan finomítására irányultak, másrészt a „véglegesített” módszerrel való számítások és
