A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Horváth Jenő (nyugdíjas): A területi táblaszintű vízrendezés helyzete a mezőgazdasági földeken
talajjavítássaljobb talajszerkezet kialakítása, és ezzel a talaj vízbefogadó- és tároló képességének növelése műszaki beavatkozásokkal A talajművelésnek a csapadék talajbajuttatásában, tárolásában és megőrzésében óriási jelentősége van. Az elfolyó vagy elpárolgó víz ugyanis elvész a növények a számára, vagy csak külön ráfordítással (öntözés) hozható vissza a területre. A talajművelés hatására elsősorban a gravitációs pórusok száma és aránya nő, amelynek következtében a felszínre jutó víz a korábbinál gyorsabban szivárog be a talajba. A nagyobb víznyelés növeli a talajba jutó víz mennyiségét, csökken az elfolyás, és növekszik a tárolt víz mennyisége. A fellazított felszín, bár több vizet veszít, de megszakítja a kapilláris hálózatot, és ezzel a mélyebb rétegek vizének felszín felé áramlását így, azok vízvesztesége csökken. A talajművelés összetapasztja a talajszemcséket és javítja a szerkezetet, ezzel ugyancsak javul a talaj vízgazdálkodása. A talaj levegőztetésével a talajszerkezetet javító humuszanyagok és mikroszervezetek aránya a talajban növekszik. A talajművelési rendszeren belüli talajművelési módok: tarlóhántás, alapművelés, az alapművelés utáni talajmunkák, vetőágy készítés és a vetés utáni lezárás. A tarlóhántás - amelynek mélysége 6-12 cm - egyik alapvető célja a talajvíz háztartás szabályozása az evaporáció csökkentése a vízvezető képesség révén. Alapvető követelmény, hogy a növény lekerülése után - a talaj kiszáradásának megakadályozásának céljából - a tarlóhántás azonnal kerüljön elvégzésre. Az alapművelést forgatással, forgatás nélküli lazítással, vagy a kettő kombinációjával oldják meg. A szántás mélysége 20-30, ill. 50-60 cm lehet. A mélység az ekére szerelt lazítóval 8-10 cm-rel növelhető. A mélylazítás mélysége 50-80 cm. Az alapművelési eljárások legfőbb feladata a talaj vízbefogadó- és tároló képességének kialakítása. Különösen fontos a téli félév csapadékának a megőrzése, ami által a növények számára jelentős mennyiségű víztartalék képezhető. Az éves csapadéknak kb. 40%-a - 240270 mm - jut a téli félévre, amelyből 60-80 mm elpárolog. Így 170-200 mm körüli csapadékot kellene a talajban tárolni. Átlagos talajadottságok esetén a 30 cm-es szántás a pórusteret 50-55%-ra növeli, ha pedig 60 cm-es mélylazítást alkalmaznak, akkor az a 30-60 cm-es rétegben 40-50%-os pórusteret hoz létre. A pórustér 80:20-os víz-levegő arányát figyelembe véve, 60 cm-es talajréteg 200250 mm csapadék tárolására lenne képes, ha nem lenne nedvesség tartalma. A téli félév induló talajnedvesség-tartalom laboratóriumi vizsgálattal állapítható meg. A szántás mélységét, ill. mélységének növelését mindig talajtani vizsgálat alapján kell eldönteni. Így pl. szikes talajok vagy tömör altalaj esetén a mélyítés kifejezetten káros, míg réti talajokon előnyös. A forgatás nélküli mélyművelésnek különösen a mélyen nem szántható talajok esetén nagy a jelentősége, de valamennyi tömődött talaj igényli. A mélylazítás akkor eredményes, ha kellő talajnedvesség-tartalom mellett végzik. A legjobb hatás a talaj 40-50%-os szántóföldi vízkapacitási értéke mellett érhető el. A talajok vízháztartását a különböző szervesanyagok bevitele (istállótrágya, gyökér és szár maradványok) nagymértékben javítják. A síkvidéki területeken a szikes, a szerves és az ásványi kolloidokban szegény homok-, láp- és a savanyú réti talajok, ill. a kialakítandó táblák ilyen jellegű foltjai szorulnak talajjavításra. A táblák vízháztartás szabályozásának műszaki eszközei:- a külvizek kizárása (övcsatorna, övdrén, táblaszéli csatorna, töltés) 11
