A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Horváth Jenő (nyugdíjas): A területi táblaszintű vízrendezés helyzete a mezőgazdasági földeken

Pangó vizes terület

A réteket és legelő területeket tenyészidőn kívül még a tartós elöntés sem károsítja. A vegetációs idő kezdetétől azonban a tartós vízborítást megsínylik. A 7-11 napos vízborítás 10- 20%-os, a 11-15 napos vízborítás 20-50%-os terméskiesést okozhat. A huzamos elöntés következtében savanyú füvek, sás, nád, és egyéb vízi növények foglalják el az értékesebb édes füvek helyét. A vetés utáni vízborítás 100%-os kárral jár. Felszíni vízborítás esetén az édesfüvekből és pillangósokból társult gyep általában kipusztul: csírázáskor 15 °C-nál 10 nap és 25 °C-nál 5 nap alatt; bokrosodáskor 15 °C-nál 12 nap és 25 °C-nál 6 nap alatt; szárba induláskor 5 °C-nál 20 nap 15 °C-nál 8 nap és 25 °C-nál 6 nap alatt; több éves korban 5 °C- nál 20 nap, 15 °C-nál 14 nap és 25 °C-nál 7 nap alatt.

A gyümölcs- és a szőlőültetvények a 11-16 napos téli vízborítottságot kár nélkül kibírják. A tavaszi vízborítottságra viszont már az ültetvények is érzékenyek. Így pl. a 3 napos elöntés áprilisban 10%, májusban 15% és júniusban 20%-os terméskieséssel jár, ezek az értékek az elöntései idő növekedésével emelkednek.

Az időszakos vízbőség általában késlelteti és zavarja a talaj-előkészítési, trágyázási, vetési, ápolási és betakarítási munkákat, és ezzel ugyancsak komoly termés kiesést okoz.

Az időszakos vízbőség rontja a talaj szerkezetét, kioldja a tápanyagot a talajból, a talajvíz emelkedésével növekszik a talajok sótartalma.

Lejtős területeken, miután a talaj nem képes az érkezés ütemében a csapadékot befogadni, jelentős vízmennyiség folyik el, amely a talaj erodálásával okoz kárt.

A fontosabb szántóföldi növények igényeit a tábla talajának vízháztartásával szemben az 1. táblázat szemlélteti.

8