A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Horváth Jenő (nyugdíjas): A területi táblaszintű vízrendezés helyzete a mezőgazdasági földeken
3. ábra. A csapadékvíz mozgása a talajban A gravitációs erő hatására a víz egy része gyakran elhagyja a gyökérzónát és a talajvízbe távozik. A talajvíz a talaj hézagait összefüggően kitöltő víz. A talajvíznek a növények ellátásában komoly jelentősége van. A talajvízből a talaj kapillárisokon át a víz a növények gyökeréhez emelkedik. A kapilláris vízemelés a talajvíztől távolodva egyre csökken. A különböző talajokra más és más kapilláris vízemelő képesség a jellemző. A talajvízszint felett elhelyezkedő kapilláris zóna általában 50-60 cm, max. 1-2 m vastagságú. 4. ábra. A talajvíz érvényesülése a növények vízellátásában A növények gyökerei az oxigén hiány miatt a talajvízbe nem képesek behatolni. Az is gond, ha a talajvíz túl magas, de az is, ha a talajvíz túl mélyen van, és a gyökérréteg, valamint a talajvíz kapilláris zónája között száraz talajréteg helyezkedik el. A talajvíz mélység megítélése attól is függ, hogy a talajvíznek milyen koncentrációjú a sótartalma. A magas sótartalmú talajvíz a talajok elszikesedését okozhatja. A talajvíz érvényesülésének módját a növények vízellátásában a 4. ábra mutatja, ahol az a) jelű talajoszlop szerint a talajvizet nem tudja a növény felvenni, a b) esetében érvényesül a talajvíz felvételi lehetősége, míg a c) állapot szerint a vízzáró réteg miatt a növény nem képes a talajvízből vízhez jutni. A növény vízfelhasználása, felvehetősége szempontjából a talajban hasznos és holt vizet különböztetünk meg A talajokban lévő holt víz az erősen kötött víz, amely a növény gyökere szívóhatásának ellenáll. Minél kötöttebb a talaj annál magasabb a holt víz tartalma. A talajokat hasznos víz mennyisége szerint osztályozták. Az egy méter talajvastagságot alapul véve a futóhomok és a gyengén humuszos homoktalajok 10-90, a humuszos homok mechanikai összetételű réti- és csernozjom talajok 90-120, a homokos vályog mechanikai összetételű réti- csernozjom- és réti talajok 120-150 mm, míg a vályog mechanikai összetételű csernozjom talajok 150 mm-nél több hasznos vizet képesek tárolni a növények számára. Az ennél kötöttebb (agyag, nehéz agyag, szikes) talajok esetén a hasznos víz mennyisége lényegesen csökken a holt víz tartalom pedig növekedik. Abban az esetben, ha a talaj gyökérzónájában a nedvesség készlet oly mértékűre csökken, hogy a növény nem tudja felvenni a transzspiráció megfelelő intenzitásához szükséges 6
