A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Horváth Jenő (nyugdíjas): A területi táblaszintű vízrendezés helyzete a mezőgazdasági földeken
A TERÜLETI TÁBLASZINTÜ VÍZRENDEZÉS HELYZETE A MEZŐGAZDASÁGI Földeken DR. HORVÁTH JENŐ ny. min. szakfőtanácsos, talajvédelmi, agrárkörnyezetés tápanyag-gazd. szakértő 1. A növénytermesztés táblaszintű igényei a talajok vízháztartási állapotával szemben a, A víz funkciói a növények testépítésében. Ahhoz, hogy a táblaszintű vízrendezéssel, vízgazdálkodással minél hatékonyabban tudjuk szolgálni a növények vízigényeit ismernünk kell, hogy ezen elem milyen fontos szerepet tölt be a növények testépítő folyamataiban, s ezzel az állatvilág és az emberiség létezésében. Minden élő szervezet szoros kölcsönhatásban él és fejlődik az őt körülvevő közeggel. A növények számára ezt a külső közeget a föld feletti légréteg és a gyökérzettel átszőtt talajréteg jelenti. Más szóval, a növények élettevékenységéhez a levegőből és a talajból vett vízre továbbá a fényre, hőre és tápanyagokra van szükség. A növények testének nagyobb része víz. A növények átlagosan 70-90 tömegszázalék vizet tartalmaznak. A víz az élő test építésében és működésében alapvető jelentőségű. A növények életében igen fontos tápláló elemként, és nélkülözhetetlen vegyületként. A hidrogént-mint tápláló elemet- a növény a vízből nyeri a legalapvetőbb növényi életfolyamat, a széndioxid fotoszintetikus asszimilációja (fotoszintézis) során. A klorofillal rendelkező zöld növények a Nap fényenergiája segítségével a vízből hidrogént hasítanak le, amelyet a levegőből nyert széndioxid szénhidráttá való átalakítására használnak fel. Így képződnek a szerves anyagok, amelyekben a fényenergia kémiai energiává kötődik. Ez a fotoszintézissel előállított szerves anyag az egész állatvilág és az emberiség táplálékának és energiaszükségletének az alapja, és így a Földön csaknem minden élet mozgatója. A fotoszintézis során a növényben lejátszódó asszimilációs folyamat: 6 CO2 + 6 H2O + napfényenergia = C6H12O6 + 6 O2 Ily módon a széndioxid szenéből, a víz hidrogénjéből és oxigénjéből egyszerű cukrok keletkeznek, az oxigén egy részét pedig a növény kilélegzi. A növények életében a víz - mint vegyület - fizikai értelemben is nagyon fontos, testet építő és működtető tényező, és a növény testében szabad és kötött vízként van jelen. A szabad víz nincs plazmához kötve, az edénynyaláb farészében ionokat, a háncs részben asszimilátumokat szállít, tehát a növények anyagcseréjének legfőbb közvetítője. A kötött víz a növényi plazma kolloidok vízburkának kialakításával, azaz hidratálással, az élő plazma struktúrájának és működésének döntő tényezője. Hidratáció nélkül az életfolyamatok nem mehetnének végbe, mivel hiányozna a szükséges tér az életet jelentő biokémiai folyamatok lezajlásához. A plazma hidratációs fokának csökkenésével a növényi életfolyamatokban is zavarok keletkezhetnek. A növényeken átáramló víz szállítja a tápanyagokat a növények különböző részeibe. A növények transzspirációval biztosítják sejtjeik duzzadt állapotát, a turgort, és azzal szabályozzák hőmérsékletüket is. A víz egy bizonyos határon túli csökkenése a növényben már nem csak mérsékli, de meg is akadályozza a szervesanyag szintézist, az anyagcserefolyamatokat. A növények föld feletti része és gyökérrendszere között a víz útján állandó anyag átadás megy végbe. A levélben képződött asszimiláták egy része (18-45 %-a) a floémán keresztül a gyökerek felé vándorol, ugyanakkor az ásványi ionok és a gyökérben képződött szerves vegyületek a xilémán át a föld feletti részekbe kerülnek. 1
