A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Dóka Klára: Robot - közmunka - napszámosság
ügynökök rétege is, akik figyelték, milyen munkákra fog sor kerülni a közeljövőben, ahová munkaerőt vihetnek. A kubikusok sorsa nehéz volt. Egy-egy konkrét munka csak néhány hónapig tartott, sokszor téli hidegben kellett átköltözni új területre. Sajátos közösséget alkottak, amit kubikus bandának neveztek. Maguk választottak vezetőt, aki tárgyalt a bérekről, a munka feltételekről, de írásbeli szerződést nem kötöttek.. Kivételes jogokat kaptak a bandából a töltésőrök, szertár- és munkafelügyelők. Később társulati tisztviselőkké váltak, akik fizetést, majd idős korukra nyugdíjat kaptak. A kivételezettek között a gátőrök csoportja erősödött meg, akik a szabályozások befejezése után is a társulatoknál dolgoztak, pénz és természetbeni ellenszolgáltatások fejében. A kubikusok mellett napszámosokat is alkalmaztak. Ők rendszerint a legközelebbi községből jöttek, és az egyszerűbb munkákat végezték, napszámbér fejében, amely alacsonyabb volt, mint a kubikusok fizetése. Utóbbiak egy köböl földért 1,12 Ft-t kaptak, míg a napszám 30 krajcár volt. A megélhetéshez azonban nem volt elegendő a kubikusok keresete sem, mert a búza ára fokozatosan emelkedett. A vállalkozók. azonban mindig jól kerestek. A kubikusok életének kulcskérdése az elhelyezés és élelmezés volt. Kantin rendszert alakítottak ki, és sok helyen csak az ott levásárolható Jancsi bankóval fizettek. Ha rossz volt az ellátás, a kubikusok maguk oldották meg az élelmezést, bár az időigényes volt. Hasonló problémákat okozott az elszállásolás is. Olykor a munkások maguk készítették a szállást, mert a vállalkozó ezt sem tudta megoldani. A létfeltételek biztosításához a kubikus bandák még jobban összekovácsolódtak. 23 23 Pogány, 1966. 58-75. p. 24 Dóka, 1987. 150. p. 25 Dóka, 1997. 186-210. p. A Tisza szabályozásával egy időben sor került a mellékfolyók rendezésére is, bár ezeknél csak kivételesen volt lehetőség állami segítség igénybe vételére. A Szamos szabályozási terve 1841-re készült el, amely szerint 22 átvágást kellett kiemelni. 1848-ig összesen kettő, 1860-ig újabb hat készült el, nyolc kiemelését pedig megkezdték. Fizetett közmunkások dolgoztak, de a munka elakadt. Haladást értek el viszont a Bodrog esetében. 1857-1859 között a folyó bal partján összefüggő védvonal épült, amely 74 725 holdat védett. A túlsó parton nem volt töltés, mert a tiszaiban bíztak. 1862-ben átszakadt a gát, és rendszeresen volt árvíz. Szabályozni kellett a Bodrog medrét is. 15 átvágást terveztek. 1863-1865 között Sárospatak közelében 4 készült el, amihez az állam az inségkölcsönből segítséget adott. 24 A Körösöknél 1855-ben Bodoky Károly tervei alapján befejeződött az évtizedekkel ezelőtt megkezdett munka. 1859-ben elkészült a Gyula-Békési nagycsatorna, a Fekete-Körös torkolata 11,1 km-rel feljebb került. A Berettyó részére a Nagy-Sárrétet elkerülő medret ástak, amihez az inség kölcsönből kaptak 1863 után segítséget. A Kis-Sárréten keresztül új mederben folyik a Sebes-Körös. A régi folyószakaszok összesen 1023 km-t tettek ki, ami a szabályozással 420 km-re csökkent. Minimális állami segítséget leszámítva a munkát fizetett közmunkával és napszámmal fejezték be, majd az 1860-as A évektől a megerősödött társulatok gondoskodtak az eredmények fenntartásáról. 25 Maros medrének szabályozása szintén az 1840-es években kezdődött. 1854- 1860 között 27 átvágást emeltek ki fizetett közmunka erővel. A Tiszával közös töltések építése a FelsőTorontáli Ármentesítő Társulat feladata lett. A kiegyezés után az ország gazdasági helyzete konszolidálódott, az állam közvetlenül vagy a társulatokon keresztül segíteni tudta a vízszabályozási munkák befejezését, illetve az eddig szabályozatlan területeken azok végrehajtását. A korábban említettek közül rendeződött a Bodrogköz ügye. Állami támogatással rendbe hozták a Bodrogközi Tisza-szabályozási 7
