A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dajka István - Bacskai Attila (FETIVIZIG): A belvízvédekezés tapasztalatai 2009–2011 között, a FETIVIZIG működési területén
jelentősen javult, amely a 2011. júliusi és decemberi belvíznél már éreztette hatását: az összegyülekezés gyorsult, a védekezés időtartama csökkent. A preventív valamint belvízvédelmi rekonstrukciós munkák végrehajtására sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezni, vagyis az erre szánt forrást nagyságrenddel növelni és a kivitelezés ütemét is gyorsítani kell. Ez nemcsak a főművekre vonatkozik, hanem a társulati és az önkormányzati művekre is. A belvízvédekezéskor a műveinkben jelentős mértékű károk keletkeztek (200 millió Ft). Igen szembetűnő, hogy igen sok helyen megsuvadt a csatornarézsű. A károk helyreállítása - a szakaszvédelemvezetői kárfelmérési jelentés alapján - túlnyomó részt azonnali feladatot jelentene. Nem szabad megfeledkezni a száraz, vízhiányos periódusban szükségessé váló vízgazdálkodási teendőkről sem. A belvízrendezés stratégiáját össze kell kapcsolni az aszálystratégiával. A védekezési tapasztalatok és a vízgyűjtő-gazdálkodási terv tükrében át kell gondolni a belvízrendszerek üzemeltetési szabályzatát, több helyen módosítani szükséges. Nem ismerjük elég pontosan a befogadókba vezetett belvíz mennyiségét, és azt sem, hogy mennyit lehetne visszatartani a területen, pedig ezekre az adatokra szükség lenne a belvízgazdálkodáshoz. A főbefogadókba gravitációsan bevezetett vízhozam mérését rendszeressé lehetne tenni. A vízgazdálkodási társulatokkal, az önkormányzatokkal, a nagyobb gazdálkodókkal, az érintett hatóságokkal, a katasztrófavédelemmel fenntartott kapcsolat és együttműködés eredményes volt. Ez a védekezés is bizonyította, hogy a különböző kezelésű rendszereken összehangolt védekezési munkára van szükség. 4. Összegzés, megállapítások Tanulmányozva a 2009-2011. közötti rendkívüli belvízvédekezési időszakot, szembesülünk a védekezés alatt fölhasznált anyagi és egyéb erőforrások nagyságával. Értelmet nyert az, amit tapasztaltabb vízügyes kollégáink sokszor hangsúlyoznak, miszerint komplex szemléletre van szükség a szakmában, a prevencióban, a védekezésben, s arra lenne szükség a finanszírozás tekintetében is. Megfigyelhető, hogy egyszerre vagyunk „szegények” és „pazarlók”. „Szegények”, amikor egy konkrét ügyben keresünk forrást, például preventív munka keretében csatorna fenntartásra, műtárgy rekonstrukcióra vagy éppen a mezőgazdaság tekintetében a periodikus mélylazításra. Ugyanakkor „pazarlóak” is vagyunk, mert amikor nagy a baj megnyílnak a források, magas vízállásnál tisztítjuk csatornáinkat, szivattyúzzuk az ősidők óta belvizes, de ma szántóként használt mélyfekvésű területeket és még sorolhatnánk. Másrészről a tapasztalatok azt is mutatják, hogy sokak szerint a káros vizek elleni védekezés és a megelőzés kizárólagosan állami feladat, mely helytelen megállapítás. A társadalom minden szereplőjétől elvárt, hogy a lehetőségeihez mérten, de felelősségének teljes tudatában részt vállaljon a vízkár-elhárításban.
