A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dajka István - Bacskai Attila (FETIVIZIG): A belvízvédekezés tapasztalatai 2009–2011 között, a FETIVIZIG működési területén

3. 6. Gazdálkodók védekezési tevékenysége

A gazdálkodók a védekezési időszak elején a Nyírségben, a Beregben, Felsőszabolcsban és a Tisza-Szamosközben vízbevezetést végeztek több helyen a csatornákba (szántókról, vetésekről, gyümölcsösökről) (5. fotó).

5. fotó. Vízbevezetés az Érpataki-főfolyásba 26+850 kmsz.; termőterület lecsapolása

A belvíz súlyosbodásával - miután a művelés lehetősége megszűnt- viszont egyre kevesebb figyelmet fordítottak a földtáblák belvízmentesítésére. A tétlenség mellett gondot okozott az is, hogy a korábban meglévő vízelvezető árkokat a gazdák beszántották, lefolyástalan helyeken végeztek mezőgazdasági termelést, amelyeket csak szivattyúzás után lehetett vízteleníteni, s azt is csak időlegesen (6. fotó).

6. fotó. Mobilszivattyúzás a földekről

Az említett antropogén hatások és a kedvezőtlen hidrometeorológiai tényezők miatt a nedvesség-felhalmozódás fokozódott, mely a talajvízszintek emelkedésében, a talaj nedvesség-tartalmának növekedésében és belvíz elöntésekben nyilvánult meg (Pálfai 2004). A vízzel borított szántó és vetés területek kiterjedése 2011. januárjában meghaladta a 15000 hektárt. A helyes művelési ág megválasztásával bizonyára jelentősen csökkenthető lett volna az elöntés miatt bekövetkezett kár.

Magyarországon a gazdasági viszonyok romlása az 1990-es években a művelési kultúra visszaeséséhez, a tömörödött talajok területi növekedéséhez vezetett, melynek okai több tényezőre vezethetőek vissza (Birkás et al. 2004). A tömörödést a természeti hatások és az emberi tevékenység együttesen váltják ki, mely a földek intenzív