A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
1. szekció: A vízkárelhárítási szakterület időszerű feladatai - Sütheő László (ÉDUVIZIG) - Gyüre Balázs (Nemzeti Környezetügyi Intézet): A Duna vízgyűjtőjén fölhalmozódott tél végi hóban tárolt vízkészlet és a magyarországi Felső-Duna szakasz tavaszi árhullámainak vizsgálata
tényezőt és empirikus összefüggéseket is figyelembe vevő számítássorozat (Gauzer és Bálint, 2010). Az ilyen módon kapott rácsponti csapadék és hóban tárolt vízkészlet értékekből meghatározhatók a teljes-, vagy a részvízgyűjtőkre érvényes területi átlagértékek. Mi a Duna már említett nagymarosi szelvénye feletti vízgyűjtő teljes területére vonatkozó átlagokat használtuk fel az 1988-2012 évig terjedő intervallumra. A levonuló árhullámok jellemzésére a saját adatbázisunkból elérhető komáromi vízállás idősor adatait használtuk fel. Ez az állomás jól jellemzi a Nagymaros feletti vízgyűjtő vízjárását, bár a Garam és az Ipoly már ez alatt a szelvény alatt torkollik a folyóba. (A Vág torkolata is a komáromi szelvény alatt van, de a folyó visszaduzzasztó hatása miatt a komáromi vízszintekkel a Vág hatása közelítően jellemezhető.) Mivel a tavaszi hóolvadással összefüggő árhullámokat vizsgáltunk, ezért a fenti időintervallum március-április időszakait választottuk ki. A tavaszi lefolyást meghatározó jellemzők Egy árhullám kialakulása - különösen tavasszal, amikor a vízgyűjtőn felhalmozódott hó olvadásának is komoly szerep jut - mindig több tényező együttes hatásának következménye. A kialakulás egyik közvetlen kiváltó paramétere a vízgyűjtő területen számszerűsíthető felszíni vízbevétel. Ennek mennyiségét a folyékony halmazállapotú lehulló csapadékból és a szilárd halmazállapotban felhalmozódott vízkészlet olvadásából származó lefolyás határozza meg (a tavaszi időszakra jellemző hőmérsékletek mellett a párolgásból származó veszteség általában nem jelentős). Egy levonuló árhullámot leginkább jellemző tetőző vízállás nagyban függ az érkező víztömeget megelőző vízállástól is, azaz a meder teltségétől. Egy tavaszi, hóolvadásból is származó árhullámnál a hőmérséklet és a 0 °C-os izoterma magasságának alakulása általában szintén fontos paraméter, mi azonban közvetlenül az olvadásból keletkezett vízbevétellel számoltunk. Vizsgálatainkhoz a fenti tényezőket, illetve azok bizonyos kombinációit vettük figyelembe: • A komáromi tetőzés időpontját megelőző 5 és 10 napos időszak teljes csapadékösszege (P5nap, P10nap). Ez tartalmazhat szilárd halmazállapotú csapadékot is, amely természetesen nem ad járulékot a felszíni vízbevételhez. (Mértékegység: mm) • A megelőző 14 napos időszak hóvízkészletének lokális maximuma (ho_lok_max, mértékegység km ) 3 • A megelőző 14 napos intervallum olvadás miatti hóvízkészlet változása és az olvadással egyidejű csapadék összegéből számított felszíni 2
