A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
1. szekció: A vízkárelhárítási szakterület időszerű feladatai - Dr. Nagy Lászó (BME): Az áteresztőképesség közvetett meghatározásának tapasztalatai
2. ábra. A II. mérési sorozat átlagértéke és határoló görbéi A II. mérési sorozat eredményeit, a változó Cu értékhez tartozó áteresztőképességi együtthatót a 2. ábra mutatja be, mely alapján levonható következtetések a következők: • a vizsgálati eredmények átlaga valamint a vizsgálati eredmények határoló görbéi kettős logaritmikus léptékben egyenesekkel közelíthető, • felső és alsó határoló görbe egyenese párhuzamosnak vehető fel (2. ábra), • felső és alsó határoló görbe egyenesének távolsága fél nagyságrendnyi tarományban mozgott. • az áteresztőképességi együttható az egyenlőtlenségi együttható növekedésével minden mérési sorozatnál alapvetően csökkenő tendenciát mutatott, a II. mérési sorozatnál a csökkenés mértéke egy nagyságrendnyi CU változáshoz mintegy 3,5 szörös értékre változott. A mérési adatok alapján általánosan is megállapítható, hogy növekvő egyenlőtlenségi mutatóhoz csökkenő áteresztőképesség tartozik. Könnyen belátható, hogy rögzített d10 esetén a növekvő egyenlőtlenségi mutatóhoz növekvő mértékadó szemcseátmérővel (d50) kell számolni. Növekvő mértékadó szemcseátmérőhöz pedig négyzetesen növekvő áteresztőképesség tartozik. Tehát növekvő CU értékhez a mérések csökkenő tendenciája ellenére a mértékadó szemcseátmérővel számolt k tényező növekvő tendenciája párosul. Az ellentmondás feloldásánál a méréseket célszerű hiteles adatként elfogadni, vagyis a mértékadó szemcseátmérővel való közelítése az áteresztőképességi együtthatónak nem helyes. Azonban meg kell jegyezni, hogy vannak olyan tartományok, ahol a mértékadó szemcseátmérővel történő empírikus közelítés érinti, vagy metszi a mérési tartományt (3. ábra), de ezek csak a kis CU tartományokban jelentettek megfelelő közelítést finomszemcsés talajoknál. Azonban fontosabb azt hangsúlyozni, hogy a mérés és az empírikus közelítés monotonitása ebben az esetben lényegi eltérést jelent. A 3. ábra tanúsága szerint a mértékadó szemcseátmérővel meghatározott áteresztőképesség (jelen esetben a Jáky-módszerrel történő közelítés, mely az alacsonyabb áteresztőképességi együtthatót adó módszerekhez számít) ugyan metszi a mérési eredményeket reprezentáló tartományt a Cu = 13 - 20 értékek között, de a két görbe csaknem merőleges egymásra, lényegesen eltérő a lefutásuk. Hasonló eredményeket kaptunk az ugyanezen elvek alapján felépített más mérési sorozatonál is (4. ábra).
