A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

1. szekció: A vízkárelhárítási szakterület időszerű feladatai - Nagy Gábor - Dr. Nagy László (BME): Buzgárból kimosott talaj jellemzése a szemelosztási entrópia segítségével

4. ábra. A buzgárból kimosott talajok entrópiája

Hidraulikus törés, azaz a talaj teljes átkeveredése-átstrukturálódása esetén a talajt ábrázoló pont egy A = 0,5 pozíciójú pont felé mozdul el, bárhol is volt korábban (Lőrincz, 1986). A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy óvatosan kell kezelni ezt a megállapítást, mert egyrészt nem lehet tudni, hogy a helyben maradt, vagy a kimosódott talajra vonatkozik, másrészt azt sem tudjuk még teljes bizonyossággal, hogy egy réteg mosódik-e ki? Ha egy réteg mosódik ki, akkor persze felesleges különbséget tenni a helyben maradó és a kimosott anyag között. Az entrópia meghatározásánál ha egy réteg összekeveredik, vagy egy réteget önmagával összekeverjük valószínűleg nem változik meg az entrópiája. Kétség kívül előfordulhat, hogy más rétegekből is bekeveredhetnek szemcsék a kimosott anyagba. Ezek miatt van szükség a kimosott anyagok és a helyben maradt anyagok azonosító jellemzőinek részletes összehasonlítására.

Összefoglalás

Bár a hetvenes években a buzgárképződéssel kapcsolatos intenzív kutatások a nyolcvanas években teljesen abbamaradtak, az ezredforduló után célszerű volna a rendszerezett ismereteinket feleleveníteni és a gyakorlati tapasztalatot felhasználni a buzgáros talajtörés jobb megismerésére.

A buzgárképződés és a buzgáros talajtörés a hazai árvízvédelmi töltések tönkremenetelének gyakran előforduló káreseménye. A buzgárok leggyakrabban olyan helyen alakulnak ki, ahol környezetétől eltérő szerencsésebb betelepülések vannak az altalajban, pl. holtmeder keresztezésekben jelentkeznek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a buzgároknak csak egy kis százaléka jelentett katasztrófát, legtöbbször, feltehetően a hatékony védekezés eredményeképp, sikerül a problémát lokalizálni. Az árvízvédelmi gátak 1984 - 1996 között tartó szisztematikus altalaj vizsgálata (Nagy-Fehér 1992, Nagy 1993) alapján tudjuk, hogy melyek a veszélyes helyek, azonban ezek száma olyan nagy (több mint 1500), hogy hatékony védekezés csak ott várható el, ahol a buzgárképződés jelenségei már azonosítható.

8