A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
10. szekció: A vízgazdálkodás története - Mohácsiné Simon Gabriella (ÉDUVIZIG): Pöstyén fürdő régen és ma
itt, sőt maga a Nagyságos Fejedelem is, amikor a szerbek elleni hadjáratban súlyos lázas betegséget kapott. Írásos beszámoló maradt ránk külföldi utazók útleírásában is a fürdőről, például a nürnbergi Edward Brown csodálkozva említi (1711), hogy márciusban a hideg idő ellenére Pöstyénben az emberek egész szabadon fürödtek a Vág folyó forrásaiban. 1720-ban III. Károly király gróf Erdődy családnak adja. A legalaposabb értekezést Torkos Jusztusz János, Pozsony város főorvosa írja 1745-ben, amelyben évekre kiterjedően részletesen lejegyzi megfigyeléseit a pöstyéni forrásokról, az „eredési helyeik”-ről, a „vándorlásaidról, és annak okairól. Beszámol a víz vegyi elemzéséről, a hatásairól, ártalmairól és az iszapkezelésről. Eleinte főleg orvosok készítenek elemzést a gyógyvizekről és főként egyéni kezdeményezésre, ahogy ezt Torkos Jusztusz is tette. Majd a század második felében kezdenek államilag foglalkozni általában a fürdőüggyel és a gyógy-idegenforgalommal. Mária Terézia 1763-ban elrendelte az ország gyógyvizeinek részletes felmérését. II. József rendeleteket hozott a hasznosításukra. Bár hírneve már régóta volt, a fürdés módja még Torkos Jusztusz idejében is olyan kezdetleges, mint a korábbi időkben. Még 1772-ben Heinrich Johann Crantz bécsi kémikus professzor, akit Magyarország ásványvizeinek, illetve egészségügyi szempontból lényeges forrásvizeknek vizsgálatával bíztak meg, sem talál itt fürdőházat. Nyolc évvel később bizonyos Windisch látott itt ilyet, ami valószínűleg gróf Erdődy György által létesített alkotás volt, mert ezidőtájt állította a kincstár a fürdő élére őt, aki a kor igényeinek megfelelően elkezdte fejleszteni. Sajnos ezt az első létesítményt 1813-ban a Vág árvize romba döntötte. Az akkori tulajdonos, gróf Erdődy József udvari kancellár ennek helyén egy új, erős, kőböl épített, klasszicista stílusú fürdőházat állíttat fel. 1822-ben pedig olyan épületet létesít, amiben „láboló fürdő” és több kád is van, de persze ez még nem volt elegendő az egyre növekvő számú vendégeknek. Gróf Erdődy Imre nem csak a fürdő fejlesztésére gondolt, hanem az ott pihenő vendégeknek szórakozási lehetőséget is igyekezett teremteni és létrehozott egy szabadtéri színpadot. Először 1831-ben léptek föl magyar színészek. Volt olyan vándortársulat , amelyik többször is visszatért. Ez az a korszak, amikor a fürdők kezdenek kiépülni és fellendülni az egész országban és különösen a Felvidéken. Elősegíti ezt a vasút, az ipar és a kereskedelem fejlődése. Ez részben szemlélet változást is jelent, hiszen megnő az utazási vágy, fontossá válik az egészség megőrzése. Tulajdonképpen a polgárosodás, a polgári életforma és életfelfogás kialakulása hozza magával a szabadidő fogalmának létrejöttét és ez vezet a fürdőben tartózkodás divattá válásához, mind az arisztokrácia, mind a polgárság számára. Másrészt a lehetőségek kedvezőbbek, a vasút nemcsak a közlekedést lendíti fel, hanem az építőanyag szállítást is megkönnyíti, előmozdítva a szállodaépítkezést. A Felvidék az osztrák és a magyar főváros közelsége miatt különösen jó helyzetben van és gyorsabban fejlődik. A szabadságharcot követő Bach korszak kormánya foglalkozik fürdőpolitikával, megvizsgáltatják a magyarországi gyógyforrások kihasználtságát. 1863-ban a helytartótanács osztályozta a gyógyvizeinket, melynek során Pöstyént első osztályú fürdőnek nyilvánította. Ettől kezdve állandó fürdőbiztost és fürdőorvost kellett alkalmazni a fürdőkben. Az orvostudomány fejlődésével ekkor kezdett külön szakterületté válni a balneológia. A XIX. század folyamán mindezeknek köszönhetően Pöstyénben is sorra épülnek a szállodák, szállodasorok, és a vendégek szórakoztatására a színházak és hangversenytermek. A növekvő igényekkel a fürdő bővítésében és fejlesztésében is igyekeznek az Erdődy grófok lépést tartani, valamint a szórakozás terén is. A magyar színjátszás 1880 után folyamatos az általuk korábban létesített színpadon. Elterjed a híre, hogy nem csak a hévíznek van gyógyhatása, hanem az iszapnak is, ezért az 1850-es években az iszappakolás alkalmazására is hoznak létre helyiségeket. 3
