A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
10. szekció: A vízgazdálkodás története - Kerekes Katalin (FETIVIZIG): A Szatmár–Beregi–sík területhasználat változása az I. katonai felméréstől napjainkig
A SZATMÁR-BEREGI-SÍK TERÜLETHASZNÁLAT VÁLTOZÁSA AZ I. KATONAI FELMÉRÉSTŐL NAPJAINKIG KEREKES KATALIN FETIVÍZIG I. Bevezetés A tájalkotó tényezők: az alapkőzet, domborzat, éghajlat, vízrajz, növény- és állatvilág mellett mára a legnagyobb hatással kétség kívül az ember van a tájak alakulására. Az emberek megjelenése óta folyamatosan használják, egyre inkább kihasználják a természet értékeit. Egy viszonylag új szakterület, a tájtervezés kiterjed a tájakban zajló majd minden folyamat vizsgálatára: a biotópok és értékes fajok védelmére, általában a zöldterületek tervezésére, zöldfolyosók létesítésére, a vízzel, a talajjal, a természeti erőforrásokkal kapcsolatos részletekre. A tájtervezés azon túl, hogy felméri a tájban rejlő potenciálokat, a védendő értékekre is nagy hangsúlyt kell, hogy fektessen. Ahhoz azonban, hogy megfelelő tervek születhessenek nélkülözhetetlen, hogy megismerkedjünk a táj korábbi állapotával, és azokkal a változásokkal, melyeken keresztül ment. (Csima P. et. all. 2004.) Talán ennek is köszönhető, hogy a tájtörténeti kutatások az elmúlt néhány évtizedben előtérbe kerültek, és jelentőségüket egyre több szakterület kutatói hangsúlyozzák, eredményit hasznosítják. Magyarország területéről az első térképszelvények, melyek bizonyos korrekció után megbízhatóan alkalmazhatók tájtörténeti kutatásokra, az I. katonai felmérés során készültek. Ezek felhasználásával a tájhasznosítás egészen az 1780-as évekig visszamenőleg nyomon követhető. Egyetemi tanulmányim során sajátítottam el azokat az ismereteket, készségeket, melyek segítségével ezeket a változásokat nem csak elbeszélések alapján ismerhetem meg, hanem saját kutatásaim révén is. Dolgozatom célja, hogy átfogó ismereteket adjon a Szatmár- Beregi-sík természeti adottságairól, múltjáról és jelenéről, illetve az olvasó betekintést nyerjen a magyar térképészet fejlődésébe, történetébe. Végül, de nem utolsósorban, a létrehozott térképek segítségével vizuálisan is be szeretném mutatni a tájban bekövetkezett változásokat. II. A felhasznált térképek bemutatása Mint Európában szinte mindenhol, így Magyarországon is katonai érdekek, célok uralták a kartográfiát egészen a XVIII. századig. A XVIII. század közepére Európában mindenhol a legfontosabb feladatok közé került a térképezés. Így indult meg az I. katonai felmérés 1763- ban, és 1787-ig az Osztrák Birodalom valamennyi tagországára kiterjedt. Mivel a vezetőség nyelve a német volt, ezért a térképszelvényeken szereplő összes felirat és az országleírások nyelve is német volt, kivételt csak a településnevek képeztek, melyekhez a helyben használatos neveket írták ki pl. Waitzen, alatta: Ung, Vatz. Az 1763-ban megkezdett felmérés országonként, tartományonként zajlott, melynek sorrendjét a katonai veszélyeztetettség határozta meg. A Szatmár-Beregi-sík területe 1784-ben került sorra. A Magyar Szent Korona országairól összesen 1943 szelvény készült, ezen belül a Magyar Királyságról 1173 darab. A méretarány a francia és porosz térképekénél jóval nagyobb, 1:28800-as volt. (Jankó A. 2007.) A II. katonai felmérésben több szervezet is részt vett. 1839-ben alakult meg a „Militärgeographisches Institut”, vagyis a Katonai Földrajzi Intézet. Mivel a hivatali nyelv a német volt, túlnyomórészt ezeken a szelvényeken is német nyelven szerepelnek a különböző megírások. A felmérés szintén országonként, tartományonként történt. A felmérési munkálatok 1807-ben kezdődtek, és egészen 1873-ig elhúzódtak, holott a III. katonai felmérésre ekkor már kiadták a rendelkezéseket. A történelmi Magyarországról összesen 1630
