A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

1. szekció: A vízkárelhárítási szakterület időszerű feladatai - Dr. Mahler András - Dr. Nagy László (BME): Árvízvédelmi gát szivárgás csökkentése vízzáró fal alkalmazásával

5. kép. A koronát mintegy 30 centiméterrel megközelítő árvíz ellen több helyen kellett jelentős védekezési munkát végezni

Szivárgók esetén 3 különböző elhelyezést vizsgáltunk: mentett oldali rézsűlábnál, illetve innen 10 és 20 m-re. Mindhárom helyen két különböző mélységű szivárgókialakítást vizsgáltunk: egy „sekély” szivárgót, ennek talpmélysége 4 m volt (a fedőréteg vastagságának 2/3-a), illetve egy „mély” szivárgót, mely lenyúlt a fedőréteg alatti vízvezető homokos kavics rétegbe.

A számításoknál figyelembe lehetett venni, hogy a mértékadó árvízszint hatására nem feltétlenül alakul ki állandósult áramlás, mert a magas vízállás nem tartós. A korábbi árhullámok tapasztalatai alapján a következő árhullám tartósságot feltételeztük: a Duna vízszintje 5 nap alatt emelkedik a közepes vízállástól (~100,00 mBf.) a mértékadó árvízszintig (104,95 mBf.), ahol a tetőzés két nap, majd ezt követően szintén 5 nap alatt süllyed vissza a vízszint az 100,00 mBf. szintre.

Számítások során figyelembe vettük, hogy a kiindulási talajvízszint felett a talaj telítetlen, és ilyen állapotban az áteresztőképessége kb. egy nagyságrenddel kisebb, mint telített állapotban. A vízszint emelkedésével ez a talajtömeg fokozatosan telítődik, mely folyamat során az áteresztőképessége is fokozatosan nő.

A fent említett résfal-mélységek és szivárgó-kialakítások minden kombinációjához meghatároztuk a kialakuló szivárgási viszonyokat. Jelen közleményben a vízzárófal mélységével kapcsolatos néhány megállapítás szerepel.

A véges elemes számítások modelljét a 2. ábra mutatja. A rétegek megnevezése, a 2. ábrán alkalmazott szinkód és áteresztőképességi együttható értéke az 1. táblázatban található.

6