A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
8. szekció: Medencék, fürdők vízmikrobiológiai kérdései - Galsi Tamás (Techno-Víz Kft.): A mesterséges fürdővizek bakteriológiai vizsgálatának tapasztalatai
illetve írják elő a mesterséges fürdővizek vizsgálatára vonatkozó vizsgálatok körét, gyakoriságát. Uniós szabályozás hiánya a mesterséges fürdővizek területén: az Európai Unióba való belépésünk óta hazánk számtalan, így a vízminőségi vizsgálatokkal kapcsolatos szabályozást köteles átvenni. Az ivóvizek és természetes fürdővizek esetében az egységes európai szemléletmód már érvényesült, mivel már Magyarországon is az uniós szinten kötelező vizsgálati paraméterek és gyakoriságok alapján történik az említett vizek vizsgálata. A mesterséges fürdővizek esetében az a speciális helyzet áll fenn, hogy minősítésükkel kapcsolatos EU direktíva vagy iránymutatás nem áll rendelkezésre, ezért minden ország a saját szintjén szabályozza a vízminőségi követelményeit. Érdekességképpen megemlítendő, hogy a természetes fürdővizek vízminőségére is van EU iránymutatás, a mesterséges fürdők viszont kilógnak a sorból. Az EU direktívák általában a WHO kiadványaira (irányelveire) építenek, mely viszont mesterséges fürdővizek esetén is elérhető. Az európai „csúszás” valószínűleg azzal is magyarázható, hogy hazánkkal ellentétben sok uniós ország nem rendelkezik ilyen gazdag felszín alatti termál- és gyógyvíz bázissal. A vizsgálati módszerek kiválasztása és használata: a mesterséges fürdővizet vizsgáló laboratóriumok számára problémát jelenthet a megfelelő vizsgálati módszerek kiválasztása. A bakteriológiában kiemelten fontos, hogy valamely minősítési határérték csak a vizsgálati módszer megadásával együtt értelmezhető. Például az ivóvizekre vonatkozó 201/2001. (X.25.) Korm. rendelet már nemcsak a bakteriológiai határértékeket adja meg, hanem az adott bakteriológiai paraméterekhez egyértelműen hozzárendeli a vizsgálati szabványt, így a minősítés kizárólag a megjelölt vizsgálati módszer szerinti eredményekre vonatkozik. Mesterséges fürdővizek esetén általában két lehetőség van: vagy az MSZ 13690-2:1989 szabványban megadott módszerekkel meghatározott vizsgálatok kerülnek elvégzésre és minősítésre, vagy az újabb, szakmailag helytállóbb, modernebb módszerekkel végzik a vizsgálatot, így viszont a minősítés elvégzésének lehetősége nem egyértelmű. Sok laboratóriumnál észrevehető, hogy a probléma áthidalására „biztos ami biztos” alapon a rendelkezésre álló régebbi és újabb vizsgálati módszereket is akkreditáltatják. A határértékrendszer idejétmúltsága: az MSZ 13690-3:1989 szabványban lévő határértékrendszer az akkori rendelkezésre álló bakteriológiai vizsgálati módszerek színvonalát tükrözik. A szabvány kiadása óta eltelt 22 év alatt a bakteriológiai vizsgálati módszerek számtalan fejlődésen mentek keresztül. Példaként: a fekálcoliformok helyett ma már biztos módszerekkel lehet meghatározni az E.colit, mely a jelenlegi gyakorlatban az egyik legstabilabb fekális indikátor. Az újabb uniós és hazai szabályozások esetén már teljesült, hogy a határértékeket rendeletek tartalmazzák (pl. ivóvizeknél a 201/2001. Korm. rendelet, természetes fürdővíz rendelet, stb.), ne pedig szabványok. A 37/1996. (X.18.) NM rendelet viszont nem tartalmaz határértéket, hanem egyértelműen az MSZ 13690-3:1989 szabvány határértéktáblázatát jelöli meg. Az akkreditált tevékenységben a szabványok használata nem kötelező, de ha bármely szervezet oly módon szeretne bakteriológiai vizsgálatokat végezni mesterséges fürdővízből, hogy a kapott eredményekkel minősíteni is lehessen, akkor csak az említett szabványt tudja felhasználni. Az Endoszám vizsgálat problémaköre: az Endoszám paramétert - a coliformszám meghatározásával egyidejűleg - az Endo agarra helyezett membránfilterről leolvasható összes telepképző egység száma adja meg (5. kép). 7
