A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

1. szekció: A vízkárelhárítási szakterület időszerű feladatai - Lucza Zoltán (FETIVIZIG)- Szabó János Adolf (HYDROInform Bt.) - Illés Lajos (VIZITERV ENVIRON Kft.): A Tisza Magyar-Ukrán határvízi mértékadó árvízszint meghatározásainak módszertani újragondolása

2. ábra. A DIWA modell és az 1D HEC-RAS modell csatlakozási pontjai

3.2.1. A DIWA térinformatikai alapú hidrológiai modell vázlatos ismertetése

A vízgyűjtőn lejátszódó bonyolult hidrológiai folyamatok többcélú modellezésének módszertani eszköztára jelentős - mondhatni ugrásszerű - változáson ment keresztül az utóbbi egy-két évtizedben. A távérzékelés technológiai és minőségi fejlődése, a geoinformatika önálló tudományának kialakulása, a nagyteljesítményű számítógépek megjelenése és ezzel párhuzamosan a számítástudomány továbbfejlődése, de nem utolsó sorban az automata földi mérőhálózatok megjelenése egészen új távlatokat nyitott komplex hidrológiai rendszerek, folyamatok integrált szemléletű elemzésére, modellezésére, és előrejelzésére. Napjaikra - a korábbiaktól eltérően - lehetővé vált akár kontinensnyi kiterjedésű területekről nagy felbontású (pl.: 1x1 km) földfelszíni és felszín alatti jellemzők eloszlásainak elérése, azok integrálása térinformatikai rendszerekbe, adatbázisokba.

Mindezek természetes következménye, hogy a jelentősen megnövekedett információmennyiség érdemi feldolgozásához, döntéstámogatói rendszerekbe történő felhasználásához bonyolult, meglehetősen összetett, speciális képességekre tervezett modellek, modell-rendszerek kidolgozására van szükség. Az utóbbi időkben erre a célra világszerte egyre több, egyre szélesebb felhasználói lehetőségekkel rendelkező olyan modelleket fejlesztettek/fejlesztenek ki, amelyek képesek az információk, adatok térbeli megosztottságából fakadó többletinformáció értelmezésére, kezelésére és hasznosítására.

Többek között ennek a fejlesztési folyamatnak részeként alakult ki a DIWA (DIistributed WAtershed) modell is (Szabó 2007). A DIWA kombinált elvek mentén kifejlesztett, döntően fizikai alapokon nyugvó, térben és paramétereiben is osztott dinamikus vízgyűjtő-hidrológiai modell-rendszer. Az osztott hidrológiai modellek közös jellemzője, hogy a vízgyűjtőt elemi cellákra (gridekre) osztva tekinti amelyeken - cellánként - eltérő értékben képes figyelembe venni az alapvető vízgyűjtő-karakterisztikákat, paramétereket, fizikai állandókat és a határfeltételi adatokat (pl.: hidrometeorológiai, vagy opcionálisan a talajvízszint), amelyeket aztán a cellán belül már homogénnek, oszthatatlannak tételeznek fel. A szomszédos cellák a felszíni összegyülekezés folyamatában (felsőbb vízgyűjtőterületeken a felszín alattiban is) az úgynevezett lefolyási hierarchia mentén vannak egymással kapcsolatban, amelyekre alkalmazzák a vízmérleg és a megfelelő dinamikai egyenleteket, melyek által gyakorlatilag eljutnak a folyamat 3 dimenziós matematikai modelljéhez (lásd a 3. ábra).

5