A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

10. szekció: Vízépítés - Kisely Tamás (MÉLYÉPTERV Kultúrmérnöki Kft.): Dunaújváros Táborállás területén lévő mozgásveszélyes patfalak stabilizálása

4. Geotechnikai viszonyok 4.1. Morfológia és földtani viszonyok Az Ős-Duna – a pleisztocén kor elején – áttörve az ún. Visegrádi kaput az Alföld helyén, még meglévő „Pannóniai beltó” felé kezdett folyni és nagy hordaléktömegével megkezdte annak feltöltését, egyben az Alföld jelenlegi felszínének kialakítását. Az Ős-Duna akkori folyásiránya a hordalékkúpjának déli lábától DK-i irányú volt, majd az iránya a geológiai időben egyre jobban elfordult D-felé. Így alakult ki a Dunántúl közel ÉD-i irányban határoló mai Duna meder, amely jelenleg is folyamatosan Ny-felé hátrálna emberi beavatkozás hiányában. A beltó medre folyamatosan süllyedt, míg a pannóniai tábla folyamatosan emelkedett. Ezen földtani folyamatok hatására, valamint a pannonvégi és pleisztocén tektonikus hatásokra alakult ki a Duna völgy magyarországi szakaszának és azon belül is a vizsgált térségnek a jelenlegi morfológiája. A folyó jobb partján viszonylag magasra kiemelkedő lösz-tábla, a bal parton pedig a szedimentáció során feltöltött sík alföldi területek között általában 30-50 m szintkülönbség figyelhető meg. Dunaújváros a Duna jobb partján, a Mezőföld Dunára néző peremén települt. Földrajzi helyzetéből adódóan, uralkodóan a pleisztocén kori lösztáblán fekszik. A löszplatók az ország generális hegyszerkezetének megfelelően alakultak ki ÉNy-DK-i irányú dilatációs törések mentén úgy, hogy a szóban forgó helyen magasabban maradt, úgynevezett sasbércek keletkeztek, alul pannonkori agyaggal, felül pleisztocén kori homokos, iszapos, majd löszös képződményekkel. Építésföldtanilag a terület lösz fennsík, amely a K-i irányban, azaz a Duna felé ~30 m-rel lezökken. A területen az iszapos homokliszt (lösz) vastagsága 17-20 m, az agyag – homok változásából álló pannon rétegsorra települve. 4.2. Hidrogeológia A hidrogeológiai viszonyok alapvetően meghatározzák a mozgások kialakulását. A törmeléklejtőben a vízszint megemelkedhet, ekkor megnő a szivárgási nyomás, amely egy küszöbérték átlépése után jelen esetben lassú kúszást, más esetekben hirtelen elmozdulást okoz. A területen végzett kutatófúrások során csak talajvizet találtunk, még a legmélyebb fúrások amelyeket a magaspart platóján, az Ivó utca vonalában fúrtunk (40 m mélységig) sem érték el az agyagréteg alját, így rétegvizet nem találtunk. Azonban a pannon rétegsorban észlelt rétegvizek általában nagy mélységben (akár 40 m-nél is mélyebben) vannak és nyomás alattiak. Így nagy valószínűséggel az érintett területen is található nyomás alatti rétegvíz, amely emeli a vastag, kemény agyagréteget. A talajvíz a magaspart platóján (~127 mBf.) mélyített fúrásokban 9, 14 és 15 méteres mélység környékén jelentkezett. A magaspart rézsűlábánál húzódó Harcsa utcában (~106 mBf.) fúrt kutató fúrásokban a talajvízszint a felszínhez közel, 1 méteres mélység körül alakult. Ezen a szakaszon a felszínhez közeli talajvízszintet jól mutatják a rézsűlábnál kialakított kutak, aknák, pincék, források, melyek folyamatos szivattyúzása jelen pillanatban az egyik legfontosabb védekezési lehetőség. Az érintett terület két szélén az agyagréteg kissé felemelkedik, egyfajta agyagteknőt képezve, amely a talajvizet a középső részek felé vezeti, így növelve az átázott löszvastagságot. A „teknő” szélein a talajvíz agyagréteg feletti vastagsága kisebb. 5