A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

3. szekció: Felszín alatti vízkészlet-gazdálkodás - Kovács József - Kiszely-Peres Bernadett (KÖRKÖVIZIG) - Szalai József (VITUKI): Periódusos jelenségek a Tiszántúl alacsonyabb tengerszint feletti magasságú térszínein létesített talajvízszint-észlelő kutak mérési adatsoraiban

PERIÓDUSOS JELENSÉGEK A TISZÁNTÚL ALACSONYABB TENGERSZINT FELETTI MAGASSÁGÚ TÉRSZÍNEIN LÉTESÍTETT TALAJVÍZSZINT-ÉSZLELŐ KUTAK MÉRÉSI ADATSORAIBAN Kovács József 1 – Kiszely-Peres Bernadett 2 – Szalai József 3 1 – Eötvös Loránd Tudományegyetem, 2 – Körös-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, 3 – VITUKI Nonprofit Kft. 1. Bevezetés A talajvíz járásában mutatkozó szabályos vízszint-ingadozások közül jól ismert a napi és az évszakos változásokat tükröző éves ciklus. A talajvízszint észlelőkutak megfelelő hosszúságú mérési adatsorában azonban hosszabb idejű periódusok is kimutathatók. Az idősorok periodikus összetevőjének meghatározására sokféle eljárás használatos, ezek elterjedtsége mégis messze elmarad a lehetőségektől. Ennek oka egyrészt, hogy jelentős hosszúságú, megbízható mérési adatsorra van szükség a számítások elvégzéshez, másrészt pedig, hogy a régóta ismert spektrálelemzéses periodicitás-vizsgálatokat alkalmazó felhasználók figyelmen kívül hagyják, hogy az eredmények becslés-jellegűek és nem vizsgálják, milyen szignifikancia szinten válik lehetővé következtetések levonása. Célkitűzésünk az volt, hogy a Tiszántúl alacsonyabb tengerszint feletti magasságú térszínein létesített talajvízszint-észlelő kutak mérési adatai felhasználásával végzett idősoros vizsgálatok során, egzakt matematikai módszerek alkalmazásával a lehető legpontosabb periódushossz-becslésekre kerüljön sor. A megbízható periódus-vizsgálati eredmények jelentős segítséget adhatnak a talajvízszintek alakulásának előrejelzésében, aminek pontosságához Magyarországon jelentős gazdasági érdekek fűződnek, különös tekintettel a magas talajvízszint által okozott károkra. 2. A vizsgált terület lehatárolása, sekélyföldtani jellemzői A vizsgált terület lehatárolása elsősorban a sekélyföldtani jellemzők alapján történt. A terület kijelölése során törekedtünk a jelentős földtani inhomogenitás elkerülésére, ezért a vizsgált területet a Közép- és Alsó-Tisza vidék Tiszától keletre elhelyezkedő térszínei, a Hajdúság, a Körös-Maros köze, az Érmellék és a Maros hordalékkúpja magyarországi részterülete alkotja. Az Alföld első, felszínközeli vízadó rétegeit változatos, folyóvízi és eolikus üledékképződési környezetben keletkezett negyedidőszaki képződmények építik fel (Rónai A. 1985). A pleisztocén kor kezdetétől (mintegy 2,4 millió év) a süllyedő medenceterületeket a környező magaslatokról érkező folyók hordaléka töltötte fel, a még többé-kevésbé összefüggő vízfelületű Pannon-beltó fokozatos visszaszorulásával kialakultak a mai vízhálózat alapjai (Lóki J. 1997, Neppel F. et al. 1999). Az egykori Tisza és mellékfolyóinak futásiránya gyakran változott a hordalékkúp-épülés törvényszerűségeinek megfelelően, illetve tektonikai mozgások következtében. A periglaciális területen az Ős-Tisza eleinte a Körös-vidéken át tartott Csongrád felé, majd a Nyírség kiemelkedése a mai Érmellék felé térítette, végül a Bodrogköz és a Beregisík süllyedésének hatására elhagyta az Alföld DK-i területeit. Az utóbbi tízezer évben további süllyedések és emelkedések befolyásolták folyóink futását. A hegyvidéki vízgyűjtőterületek felől érkező folyók jelentős mennyiségű hordalékot terítettek szét az alacsonyabb területeken. A fiatal síkvidék felszínét – az eolikus hatások mellett – az ármentesítő munkálatok befejezéséig e szabadon vándorló vízfolyások formálták (Lóki J. 1997). Általánosságban főként homok-kőzetliszt-agyag rétegek váltakozása, kisebb részt kavicszsinórok, illetve (infúziós) 1