A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

10. szekció: Vízépítés - Bacskai Attila - Dajka István (FETIKÖVIZIG): Suvadások / földcsuszamlások okai és a védekezés módszerei

Fontos megjegyezni, hogy az övszivárgót egészen a vízzáró rétegig le kell vezetni, s abba be is kell kötni (kb. 60 cm-t), s az általa összegyűjtött vizet ki kell vezetni. A lejtős „hegyoldalba” épített szivárgó a vízerekkel átjárt talaj kiszárítására is alkalmas. Maximális mélység, amiben még alkalmazható 10~12 m, azon túl inkább szárító táró alkalmazása javasolt. Az övszivárgót 25~30 m kell elhelyezni a legveszélyesebb csúszólaptól, s tőle 5 m-re a „hegy” felől övárkot kiépíteni. 5.2.8. Rézsűhámlás, kagylósodás helyreállítása - Töltések romlása - Rézsűhámlás Leggyakoribb oka a megengedhetőnél kissé meredekebb rézsű, a felszín átázása a rézsűn felfolyó vizek miatt vagy tartós magas vízállásnál, rézsű védelmének elmulasztása, rázkódás. Védekezés: Nagyobb mérvű hámlás esetén a rézsűt vízszintes rétegek rádöngölésével és támasztó borda beépítésével enyhébbé tesszük. - Töltések romlása - Kagylósodás Védekezés: A lecsúszott tömegeket vízszintes rétegekben jól döngölt földdel pótoljuk s rőzsefonatokkal megerősítjük. Ha a csúszást a rézsű meredeksége okozta, akkor az előző megoldást alkalmazhatjuk. 5.2.9. Rézsűszakadások helyreállítása - Töltések romlása - Rézsűszakadás Oldaldöntéssel készült töltésben gyakori, de jelentős átázás vagy tömörítetlenség is okozza. Jellemzően apadó vizeknél jelentkezik, a rézsű tehermentesülése után. Védekezés: Fogazással, támasztólábbal, vízszintes rétegekben döngölt jó töltésképző talajjal állítható helyre. 9