A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)
7. szekció: Csatornázás, szennyvízelvezetés és -tisztítás - Dr. Licskó István - Szabó Anita (BME) - Melicz Zoltán (EJF) - Karády Zsolt (MIVÍZ Kft.): A kémiai előkezelés hatásainak üzemi vizsgálatai a Miskolci Szennyvíztisztító Telepen
vegyszerfelhasználás (ill. szennyezőanyag eltávolítás) érdekében szükséges gyors bekeverés megvalósításához külön bekeverő egységet kell kialakítani. Szimultán kicsapás esetén külön bekeverő egység építésére nincs szükség, és a vas(III)sóknál olcsóbb vas(II)-sók is alkalmazhatók. A kicsapószerek levegőztető medencébe történő adagolása esetén azonban a foszfor eltávolítás hatékonysága kisebb lesz, mint előkezelés kialakítása esetén, és nem jelentkeznek a koaguláció-flokkuláció nyomán elérhető szervesanyag eltávolítás előnyei. Szimultán kicsapás bevezetésével az aerob iszapkor lecsökken, ezáltal a nitrifikáció feltételei romlanak (Henze and Ødegaard, 1994). Egyébként a vas(II)-sók alkalmazása a nitrogén eltávolítást nem befolyásolja. Biológiai szennyvíztisztító telepek foszfor eltávolítási hatékonyságának növelése leggazdaságosabban előkicsapás, vagy szimultán kicsapás kialakításával lehetséges (Henze és Ødegaard, 1994). Amennyiben a tisztított szennyvízre vonatkozó foszfor határérték nagyon szigorú, a vegyszerek több ponton történő adagolása (pl. az előülepítő medence előtt és a levegőztető medencébe), vagy utókicsapás szükséges. Utóbbi esetben a gyors vegyszerbekeverő és flokkulátor medence mellett plusz utóülepítő megépítésére is szükség van. Hazánkban a kémiai kezelést kizárólag a foszfor eltávolítására alkalmazzák; egyéb célokból biológiai szennyvíztisztító telepeket mindeddig nem intenzifikáltak, az erre irányuló kutatások is korlátozottak (Somlyódy and Knolmár, 1997; Szabó and Licskó, 2005; Szabó et al., 2006). Az alkalmazott vizsgálati módszerek – jellemző körülmények Módszerek Tekintettel arra, hogy a MIVÍZ szennyvíztisztító telepe jól felszerelt kémiai laboratóriummal rendelkezik, a vizsgálatok kezdetén nagy számú mérési eredmény állt rendelkezésre mind a nyers, mind a tisztított szennyvízre vonatkozóan. Rendszeresen vizsgálják a szerves szennyezőanyagra (KOI k , BOI 5 ) a nitrogén háztartásra (NH 4 + , NO 2- és NO 3) az összes foszforra (TP) vonatkozó adatokat, mérik a pH értéket, a víz hőmérsékletét, a lebegőanyag tartalmat, adott helyeken az oldott oxigén koncentrációt, vízhozamot. A vizsgálati, kísérleti időszakban mind a laboratóriumi, mind az üzemi léptékben végzett munkánk során – tekintettel a rendkívül csapadékos időszakra – a felhígult nyers szennyvíz miatt a szerves anyag meghatározásánál szokatlan módon a hagyományos kálium-bikromátos (KOI k ) mellett több mintában megmértük a kálium-permanganátos (KOI ps ) oxigénfogyasztás értékeket is. A szennyező anyagok biológiai bonthatóságára vonatkozó BOI 5 értékek meghatározására is sor került. Megmértük továbbá az oldott állapotú szerves anyagra jellemző értékeket is a 0,45 µm pórusátmérőjű membránszűrőn átbocsátott mintákban. Vizsgáltuk a szennyvíz minták lúgosságát, valamint az oldott állapotú foszfor koncentrációra jellemző orto-foszfát tartalmat. A nitrogén-háztartásra vonatkozó méréseket több minta esetében kiterjesztettük a Kjeldahl-nitrogén meghatározására is, hogy megfelelő információnk legyen a szerves nitrogén tartalomról is. Laboratóriumi méretű vizsgálatainkkal a kémiai előkezelést modelleztük, melyek eredményeivel megalapoztuk üzemi szintű kísérleteinket. A laboratóriumi szintű vizsgálatok célja a vegyszeradagolás pozitív és negatív hatásainak feltárása, és a megfelelő vegyszerdózisok meghatározása volt. A kémiai kezelésre vonatkozó laboratóriumi szintű kísérletekre és minta elemzésekre 2010 február közepe és április közepe között került sor. A kísérletek folyamán szakaszos laboratóriumi kísérleteket (poharas vizsgálatokat) végeztünk. A szakaszos laboratóriumi kísérletek során a KEMIRA AB cég által gyártott koagulációs berendezést (mini-flokkulátor) használtunk (KEMIRA, 1990). A berendezés 1 liter űrtartalmú üvegedényekből és állítható fordulatszámú keverőlapátokat működtető vezérlő egységből áll. A kísérlet során a szennyvízzel megtöltött edényekbe a koagulálószer a keverőfejen keresztül pipettával kerül adagolásra. A reagens adagolással egy időben indult a gyors keverés, ami a vegyszer 6
