A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

6. szekció: Vízellátás, vízkezelés - Kern Anita - Szabó Attila - Dr. Vargha Márta - Dr. Kárdár Mihály (OKI Vízmikrobiológiai Osztály): Humán patogén vírusok túlélése a vízkezelés során

eleveniszapos másodlagos kezelést alkalmaz. A vírusok kimutatása felszíni és ivóvízminták esetében 10 liter mintából, a szennyvízminták esetében 50mL mintából történt. Ezek a vizsgálatok a Viroclime európai uniós pályázat keretében történtek. Az ivóvíz kezelés hatását egy esetben, egy szokatlanul heves, nagymennyiségű esőzést követően vizsgáltuk szennyezésre érzékeny, karsztvízre települt ivóvízbázisnál, 10-10 L nyers ill. kezelt (klórozott) ivóvízből. Mikrobiológiai vizsgálatok A mintákat humán adenovírusra, 1-es és 2-es genocsoportú norovírusra, valamint indikátor baktériumokra (E. coli és intesztinális Enterococcus) vizsgáltuk. A vírusvizsgálatokhoz a minták koncentrálása direkt flokkulációs módszerrel történt. A kapott koncentrátumból a vírus nukleinsav kivonását QIAGEN QIAamp Viral Mini Kittel végeztük. A vírusok jelenlétének kimutatása a vírusmennyiség meghatározásra is alkalmas valós idejű polimeráz láncreakcióval történt (Hernroth et al, 2002; da Silva et al, 2007) tömény és tízszeres hígítású nukleinsav koncentrátumból. A feltételezetten vírussal szennyeződött ivóvízmintákat üveggyapot tölteten történő szűréssel, húskivonat-eluációval és az eluátum savas közegben nyert csapadékának centrifugálásával koncentráltuk. A koncentrátumból mágneses szilikagyöngy technikával (bioMerieux) vontuk ki a virális nukleinsavat, amelyek detektálása vírus specifikus polimeráz láncreakcióval történt három különböző hígítású nukleinsav koncentrátumból (tömény, tízszeres és százszoros hígítású). Adenovírus esetében a hexon régió bizonyos szakaszát szaporítottuk fel nested-polimeráz láncreakcióval (Allard et al, 2001), calicivírus esetében pedig az RNS-dependens RNS-polimeráz régiót sokszorosítottuk fel (Vennema et al, 2002) három különböző nukleinsav koncentrációból (1:1, 1:10 és 1:100). Az amplikonokat gélelektroforézissel mutattuk ki. Minden mintasorozat mellett pozitív (adenovírussal elegyített csapvíz, illetve felszíni víz) és negatív minta (budapesti csapvíz) koncentrálása is megtörtént. Az indikátor baktériumok csíraszámának meghatározása a szabványban előírt módszerekkel történt (MSZ EN ISO 9308-9:2000 és MSZ EN ISO 78991:2000). Eredmények Ivóvíz minta vizsgálata A magas csapadékhozam következtében feltételezhetően vírussal is szennyeződött valamennyi ivóvíz-, illetve nyersvíz minta tartalmazta legalább az egyik általunk vizsgált, vízzel is terjedő vírust (1. táblázat). A vizsgálat alapvetően minőségi kimutatás, de a különböző nukleinsav koncentrációkból kapott eredményekből, illetve a feldolgozás egyes lépései során alkalmazott mennyiségekből lehet következtetni a vírustiterre. Ha a tömény nukleinsav koncentrátum vizsgálta során pozitív eredményt kapunk, akkor 500, illetve 250 mL vízben legalább egy vírusrészecskének kellett lennie. Hígított minta (1:10 ill. 1:100 hígítás) esetén a pozitív reakció ennél 10-szer ill. 100-szor nagyobb koncentrációt jelent. Ez alapján a nyersvíz mintában a csapadékos időszak levonulása után egyértelműen csökkent az adenovírus mennyisége, és csak az egyik mintában volt kimutatható. Norovírus azonban a második mintavétel alkalmával is jelen volt. Az ivóvíz minták eredménye nem mutatott érdemi csökkenést a nyersvízhez viszonyítva. Mivel a kimutatási módszer vírus nukleinsav jelenlétén alapul, a vizsgálat pozitív eredménye nem jelenti a kimutatott vírus fertőzőképességét. Az ivóvízszabvány szerinti indikátor baktériumok nem voltak kimutathatók a mintákból. 3