A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

2. szekció: A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés időszerű feladatai - Seres István (FETIKÖVIZIG): A Tisza folyó Tokaj-Záhony közötti szakaszának nagyvízi mederkezelési terve

mentén kell biztosítani, hanem szükséges megteremteni az összeköttetést a jelentősebb mentett oldali és hullámtéri vizes élőhelyekkel is. Kék folyosó kialakításának elvi vázlata Ütemezés: A többi beavatkozástól függetlenül is végrehajtható, mert a meglévő állapotoknál önmagában is kedvezőbb feltételeket teremt, de azokkal együtt alkalmas igazán jelentősebb vízszintcsökkentés létrehozására. 8. ÖSSZEFOGLALÁS Az utóbbi években tapasztalt fenyegető mérető tiszai árvizek az árvízvédelemi stratégiák újragondolását, az árvízszintek csökkenésének új lehetőségeinek kidolgozását igényelték. Bizonyossá vált, hogy a hagyományos, töltésekkel való védekezés nem nyújt elegendő biztonságot az egyre növekvő árvízszintekkel szemben. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT) a hatékony árvízi védekezést részben a mentett árterek reaktiválásával, részben pedig a hullámtér rendezésével, területhasználatának a táji adottságokhoz jobban igazodó átalakításával képzeli el. Ennek egyik leghatékonyabb eszköze a nagyvízi mederkezelési terv. A legfőbb problémát a cserjeszintű növényzet és az elvadult erdők okozzák a vizek levezetése szempontjából ezért evidens, hogy a kedvező állapotot előidéző hatásokat az erdészeti tevékenység átgondolásával és tervszerű végrehajtásával lehet a leg hatékonyabban elérni. A hullámtér hatékonyabb vízlevezető képességének kialakításához emellett a gyepterületek (rétek, legelők, kaszálók) arányát kell növelni az aljnövénnyel erősen terhelt és az intenzíven használt szántó területekkel szemben. Természetvédelmi szempontból kiemelten fontos a hullámtéri szántók fajgazdag gyepekké történő átalakítása, a spontán sarjadó őshonos fafajok csemetéiből fás legelő élőhelyek kialakítása, amely az árvizek kevésbé akadályozzák. A természetvédelem támogatja az áramlási holtterekben a tájidegen faültetvények természetszerű ártéri puha és keményfás ligeterdőkre történő lecserélését, a vízállások, holtágak, anyagnyerő gödrök és mocsarak rehabilitációját, amely a vízlevezetés szempontjából is nagy jelentőséggel bír. Az árvízi biztonság fokozás mellett a helyi lakosság életfeltételei javítása a kiszámíthatóbb gazdálkodási módok támogatása és a természet közelibb hullámtéri állapotok visszaállítása a beavatkozások fő célja. A dolgozatban bemutatott műszaki megoldások elősegíthetik a vizsgált területen rendkívül magas vízvízszintek csökkentését, ami által a térség árvízbiztonsági helyzet jelentősen javítható. 19