A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

5. szekció: Területi vízgazdálkodás - Horváth Emil (KÖDUKÖVIZIG) - Kern Zoltán (ELTE) - Morgós András (Tokyo University of the Arts) - Grynaeus András (Magyar Dendrokronológiai Laboratórium): A Balaton természetes vízkészlet-változásának rekonstrukciója 1601-től, tölgyek évgyűrű vastagsága alapján

A nyers évgyűrűszélesség adatokból a klimatikus jelet terhelő, elfedő zajt kiszűrjük. Ez a folyamat a standardizálás (Douglass 1919, Cook 1985). A legjelentősebb szisztematikus zaj komponens az ún. öregedési trend. Ez annak az eredménye, hogy fiatalabb korban általában szélesebb, idősödve egyre keskenyebb évgyűrűket növeszt a fa. Ami a fa növekedéséhez kapcsolódó geometriai, morfológiai törvényszerűségekre vezethető vissza. A klasszikus, matematikai szemléletű standardizálási technikák kellemetlen velejárója, hogy az öregedési trend eltávolításával együtt az éghajlati szempontból talán legértékesebb alacsony frekvenciájú jelet is kiszűrik az adatsorból (Cook et al. 1995). Annak érdekében, hogy az alacsony frekvenciás változékonyság is megőrződhessen a tölgyek adatainak standardizálása során, egy biológiai szemléleten nyugvó eljárást, az ún. regionális görbe-standardizációt (RCS-Regional Curve Standardization) (Briffa et al. 1992, Esper et al. 2003) alkalmaztunk. Ennél a megközelítésnél a nyers mérési adatokat biológiai életkor szerint kell rendezni, majd a kétsúlyú robosztus átlagolással (Cook 1985) meghatározott görbe lesz az adott fafajra az adott területen jellemző átlagos növekedési görbe. Ezt Esper et al. (2003) alapján egy harmadfokú spline-nal (50% vágási frekvencia a görbe hosszának 10%-ánál) simítva (Cook & Peters 1981) áll elő az ún. regionális görbe (RC) (8. ábra). 8. ábra. Standardizálás, az átlagos évgyűrű növekedési trend számítása. A vastag fekete vonal a tölgyek átlagos növekedési menetét leíró ún. regionális görbe. A nyers mérési adatokból az egyedi évgyűrűsorok és az RC hányadosaként indexeket számítottunk. Ezután az adatokat naptári dátum szerint rendeztük, és a növekedési trendtől megtisztított indexekből kétsúlyú robosztus átlagolással (Cook 1985) határoztuk meg az átlagos indexet, a tölgyek átlagos éves növekedési menetét leíró adatsort. Az évgyűrűszélességek váltakozásában rejtőző évtizedes/évszázados ingadozásokat 20éves harmadfokú spline-nal (vágási frekvencia: 50%) végrehajtott simítás hangsúlyozta ki. Az élő és holt fákra készített kronológiákon az időben változó mintaszám okán bekövetkező amplitúdó torzulás kiküszöbölésére ajánlott korrekció külön-külön megtörtént (Osborn et al. 1997, Frank et al. 2007). Az évgyűrűszélesség-kronológiában a jel stabilitása és erőssége a mozgó ablakokban számított „minták közti korreláció” (Rbar) és a „kifejezett populáció szignál” (EPS) statisztikai paraméterek alapján értékelhető. Az Rbar az évgyűrűsorok között számított átlagos Pearson-féle korrelációs együttható (Briffa et al. 1992). Az EPS pedig arra ad becslést, hogy a véges számú mintából készített adott kronológia milyen mértékben egyezik azzal az elvi 10