A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

5. szekció: Területi vízgazdálkodás - Horváth Emil (KÖDUKÖVIZIG) - Kern Zoltán (ELTE) - Morgós András (Tokyo University of the Arts) - Grynaeus András (Magyar Dendrokronológiai Laboratórium): A Balaton természetes vízkészlet-változásának rekonstrukciója 1601-től, tölgyek évgyűrű vastagsága alapján

Az adatokból kitűnik, hogy az utóbbi 2000 évben a Balaton vízszintje a 7 m-es tartományon belül ingadozhatott, feltételezhetően különböző „egyensúlyi” szinteken beállva, amit a mindenkori klimatikus viszonyok – és az esetleges emberi beavatkozások – határoztak meg. Az utóbbi másfél évszázadban pedig egyértelműen szabályozott vízjárásról beszélhetünk. Ezt jelzi a sokkal szűkebb tartományú vízjáték (2,35 m.) A 19. századtól a vízrajzi mérések folyamatosak, amelynek adatai pontos képet adnak a tó szabályozott időszakáról. Denrokronológia Új megközelítés a Balaton múltbeli természetes vízkészlet változásának felderítése a dendrokronológia eszközével. Horváth Emil [2004] felismerte, hogy a bakonyi tölgyek évgyűrűindexei és a számított éves balatoni átlagvízállások között jó egyezés mutatható ki. Mindez annak a természeti összefüggésnek köszönhető, hogy mind az évgyűrű növekedés, mind a Balaton vízállás változás mértékét a csapadék és a párolgás befolyásolja [Kern et al. 2009a, 2009b, 2010]. A dendrokronológiát, vagyis a fásszárú növények évgyűrűivel történő évre pontos kormeghatározást Andrew Ellicott Douglass, fizikus, csillagász fejlesztette ki az 1910-es években, Arizonában, az Egyesült Államokban. A kronológia építés alapja: a keresztdatálás, a különböző korú minták illesztésének módja. Alapja, hogy az időjárás változékonysága megőrződik a fák évgyűrűiben. Ezek azok az azonosságok, amik lehetővé teszik különböző minták keresztdatálását. A vizsgálathoz nagyszámú faanyagot kell begyűjteni ahhoz, hogy a bennük rejlő információból megbízható képet alkothassunk a területet jellemző időjárásról. Ezt nevezzük alapkronológiának. A mintát vehetjük: élő fából, épületfából magfúróval, illetve teljes metszetet. Régészeti anyagból pedig mindkét módszerrel. Legmegbízhatóbb a teljes keresztmetszet vétele, a pontosabb mérés illetve a minta jobb megfigyelési lehetősége miatt. Mintagyűjtés, mintafeldolgozás A vizsgálathoz 32 élő tölgyből vettünk mintát 5 helyszínről (6. ábra). Az élő fákból származó minták által lefedett időszak: 1766-2003 [Kern 2007]) Továbbá 41 db minta került begyűjtésre régi épületekből és régészeti anyagból, összesen 6 helyszínről. Az épületfák által lefedett időszak: 1594-1944. 8