A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

4. szekció: Árvízvédelem, árvízvédekezés - Dr. Szilágyi Mihály - Rácz Tibor (FCSM Zrt.): 2010. év vízkárelhárítási feladatai Budapesten

Előbbieket összefoglalva az alábbiak állapíthatók meg. • Lényeges, lökésszerű terhelés nem érte a vízelvezető rendszert, a rövididejű nagycsapadékok nem érték el az egyéves visszatérési időhöz tartozó intenzitás értéket. • A négy órát meghaladó csapadékokhoz tartozó intenzitások meghaladták az egyéves visszatéréshez tartozó intenzitás értékét, a hat órát meghaladó hosszúságú esők pedig a kétéves visszatéréshez tartozót, de a négyéves visszatéréshez tartozó intenzitást nem érték el. • A hosszú csapadékesemények esetében kimutatható intenzitások elsősorban a tározásosátemeléses rendszerek esetében okozhattak kisebb túlterhelést. A csapadékos időjárás miatt néhány jelentés is érkezett a lakosságtól vagy a polgári védelemtől a kisebb vízfolyások nagyvizeivel kapcsolatban. Bejelentés érkezett a Hosszúréti-patakról, a Schaffer-árokról, Irhás-árokról és a Hidegkúti úti szegélyárokról (Paprikás-patak). A Hosszúréti-patakon két helyen volt kisebb vízkilépés, egyik lakóövezetben. Itt a lakosság és a polgári védelem védekezett. A többi bejelentés elzáródott átereszekről, hordalékproblémákról és magas vízállásról szóltak, amelyek elöntést nem okoztak. A nagycsapadékot követően megkezdtük a rendszer helyreállítását. Ez elsősorban az Irhás-árkot érintette, amelyen a hordalékkal feltöltődött átereszeket kellett tisztítani, szabaddá tenni. A fennakadt uszadékokat kellett eltávolítani a Hosszúréti-patakról. A munkákat jellemzi, hogy több napon át, több tíz köbméternyi hordalék megmozgatásával lehetett csak felszabadítani a medreket. Sokat javított a vízfolyások vízlevezető képességén a számos helyen folyamatban levő mederfenntartás, kaszálás. A Schaffer-árok problémáját elsősorban az okozta, hogy az Aranyhegyi-patakon a többnapos jelentős eső olyan nagyvíz kialakulását okozta, mely önmagában nem jelentett árvízveszélyt, de a Péterhegyi-árok torkolati zsilipjén át visszaáramlást okozott. Ezt a vizet fogadta a Schaffer-árok, de a lakosok úgy vélték, hogy a víz veszélyeztetné az ingatlanjaikat. Ez a veszély nem állt fenn, a vízlevezetés folyamatos volt. Az egyes picékben megjelenő víz a szigetelések nem megfelelő kialakítására, a talajvíz behatolására vezethető vissza. Általánosságban elmondható, hogy a problémák ugyanazon helyeken alakultak ki, ahol ez rendszerint előfordul, jellegük a kiépítetlenséghez, nem megfelelő átereszekhez, szabálytalan közműátvezetésekhez kapcsolható. 4. Szilas-patak árvize 2011.06.14-én A Szilas-patak vízgyűjtőjét egy kiterjedt zivatarrendszerből összeállt, jelentős csapadékot okozó zivatarcella okozta, szokatlan módon a délelőtti órákban. A csapadéktevékenység 12:15-re a vízgyűjtőterületen megszűnt, addig viszont heves felhőszakadással jelentős lefolyást eredményezett. A zivatar 10:00-kor készített radarképen már a patak vízgyűjtőjére hullatta csapadékát, és intenzitása 10:30-ig a 40 mm/h-t meghaladó volt. Ezt követően kissé gyengült a csapadéktevékenység, de 11:00-kor megint meghaladta a 40 mm/h-t. 11:30-ig ez az intenzitás figyelhető meg újra, majd a zivatartömb 12:00-ig csökkenő intenzitást mutatott, végül északkeleti irányban elmozdulva elhagyta a patak vízgyűjtő területét. A tízperces csapadékintenzitás értékek tartósan meghaladták az egyéves visszatérési időhöz tartozó 133 l/(s.ha) értéket, a zivatartevékenység középső időszakában elérték és meghaladták a kétéves visszatéréshez tartozó 203 l/(s.ha) intenzitást. Mivel a csapadék időtartama 87 perc volt, és az ehhez tartozó átlagos intenzitás pedig 106 l/(s.ha), a csapadékmaximum függvény szerint 33 éves visszatérési időhöz tartozó nagycsapadék hullott. A két óra leforgása alatt lehullott nagycsapadék miatt a patak felső vízgyűjtőjén jelentős felszíni lefolyás alakult ki, amely miatt a patak kilépett medréből. A víz a völgy mélyvonulatán folyt le a 10