A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

4. szekció: Árvízvédelem, árvízvédekezés - Dr. Nagy László- Takács Attila (BME): A 2005. július 19-i szolnoki partmozgás vizsgálata

5. A SUVADÁS OKAI A tönkremenetel több kedvezőtlen körülmény egyidejű hatására vezethető vissza. Ezek egy része meglévő adottság, másik része a károsodást közvetlenül kiváltó tényező. Meglévő adottságok: - Mint a 2005. évi suvadás szakvéleményében is megállapításra került, a hullámtér feliszapolódása, feltöltődése száz év alatt a vizsgált helyen meghaladta az 1,8 méteres értéket, ami az utóbbi években nem kis mértékben a rézsű meredekségének növekedésében mutatkozott meg, így a jelenlegi mozgásnál a rézsű túlterheléséhez vezetett. - A relatíve alacsony nyírószilárdságú réteg jelenléte a vízoldali padka szintje alatt öt és hat méter mélységek között. Ezen rétegben alakult ki a mozgás csúszólapjának leghosszabb része. - A homok réteg vízvezető képessége alkalmas arra, hogy telítse a hátteret, azonban iszap tartalma miatt az áteresztőképessége kisebb annál, minthogy az apadás ütemével egyensúlyt tartva víztelenítse a töltés alatti területet, csökkentse a mentett oldalról a folyó felé áramló víz nyomását. - Az apadás előtti tartósan, magas vízállás lehetővé tette a gát alatt és a mentett oldalon magas vízszint kialakulását. - A relatíve meredek rézsűhajlás. Az „Újvárosi partbiztosítás” megépítése óta eltelt 100 évben 1:1 rézsűhajláshoz közeli állapot alakult ki, ami a helyszínen lévő szemcsés talajok belső súrlódási szögét önmagában is lényegesen felülmúlja. - A helyszíni bejárások, elsősorban a suvadást követő árhullám levonulása utáni bejárás során erősödött meg az a vélemény, hogy a suvadás rövid szakaszon valahol a partbiztosítás felületén haladt, vagyis a 100 év alatt lerakódott lebegtetett hordalék suvadt le. - Problémaként jelentkezik, ami nagy valószínűséggel be is következett, hogy a Tisza lerakott hordaléka az évek során elzárta a természetes megcsapolódás lehetőségét, vagyis a leülepedett lebegtetett hordalék áteresztőképességi együtthatója alacsonyabb volt, mint az iszapos homok, homok rétegé, így a talajvíz kiáramlást visszaduzzasztotta, a visszaduzzasztott víz nyomása letolta a rézsű felső rétegét. A meglévő adottságok mellett a károsodást közvetlenül előidéző tényező egyértelműen: a Tisza magas vízállása után bekövetkezett intenzív apadásban adható meg. Annak ellenére, hogy az apadás sebessége és az apadás nagysága is jelentős volt, azonban azok nem voltak rendkívüliek. A védmű fennállása óta nem a legnagyobb terhelést kapta. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a „szőke Tisza” folyamatosan rakja le hordalékát. 100 év alatt a vízoldali padkára kb. 1,8 - 2,0 méter talaj töltődött rá. Ezáltal folyamatosan csökkent a biztonság. Valószínűleg ennek tulajdonítható, hogy már nem kellenek rendkívüli apadások és rendkívül hosszan tartó árvizek a suvadás kialakulásához. Ez a folyamat vezetett odáig, hogy a mederrézsű állékonysága 2005. júniusában merült ki a fent bemutatott apadási sebességnél, és ez a folyamat játszódhatott le 2010-ben is. A 6. kép jól mutatja, a stégek lépcsői mellett mintegy 1,4-1,8 méter vastag rétegben található a lerakott lebegtetett hordalék. Ez éppen a rézsű külső élét terhelte, azt nehezítette el! A helyzet tehát folyamatosan romlott a 2010. július 19-i suvadás bekövetkeztéig. 12