A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

4. szekció: Árvízvédelem, árvízvédekezés - Dr. Nagy László- Takács Attila (BME): A 2005. július 19-i szolnoki partmozgás vizsgálata

3.2. Talajvíz A talajvíz viszonyokat döntően a Tisza vízállása határozza meg. Áradó víznél a talaj telítődik, apadáskor jelentős vízkiáramlás indul meg a Tisza felé. A feltáráskori (2005. június 20-i) talajvízszinteket a 6. ábra sematikus minta-keresztszelvényén mutatjuk be. A számítás során a tönkremenetel modellezéséhez a két kötött réteg közé települt iszapos homok, homok (sraffozott) rétegben egy, a környezetétől eltérő, a legutolsó árhullám maximális szintjével megegyező vízszintet tételeztünk fel. A suvadáskor a nyugalmi talajvízszint a Tisza felé lejtett. Mivel a talajvízszintek utólagos folyamatos regisztrálása nem volt lehetséges, feltételezzük, hogy az észleltnél nagyobb víznyomás is kialakulhatott a suvadást megelőző időszakban. Maximális mentett oldali talajvízszint a mentett oldali terepszint alatti 0,5 méteres magasságban adható meg. 4. A FELSZÍNMOZGÁS MODELLEZÉSE A suvadás okainak elemzéséhez és a helyreállítási módszerek vizsgálatához véges elemes programmal rézsűállékonysági vizsgálatokat végeztünk, Plaxis v9 programmal. A rézsű geometriáját a geodéziai felmérés alapján vettük fel (5. ábra). 5. ábra Az állékonyságvizsgálat geometriai modellje A rétegszelvény egyszerűsített modellje szerint két kötött (agyag) réteg közé egy relatíve jó vízvezető, szemcsés (homok, iszapos homok) réteg ékelődött be. A szabályosan kialakított rézsűprofilra (kb. 1:1,5-ös hajlású mederrézsű, a vízmérce szerinti kb. 7 méteres szinten kialakított padkával, fölötte pedig 1:2,5-ös meredekségű rézsű) a többszöri magas vízállás során jelentős mennyiségű üledék (iszap) rakódott le, megakadályozva a szemcsés rétegben áramló víz szabad kifolyását. Az árvíz tetőzését követő gyors vízszint-csökkenés és a fenti talajadottságok következtében a 6. ábrán látható talajvíznyomás alakulhatott ki. A tönkremenetel modellezése során un. „back analysis” módszert alkalmaztunk, azaz az ismert geometriai adatok és ismert tönkremeneteli geometria mellett visszaszámítottuk a tönkremenetel idején valószínűsíthető nyírószilárdságot az alsó agyagrétegre. Ehhez a peremfeltételt a csúszólap alakja (a felszínen látható és mérhető elmozdulások alapján) és a tönkremenetel megindulásakor feltételezett n=1-es biztonsági tényező jelentette 10