A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

4. szekció: Árvízvédelem, árvízvédekezés - Dr. Kovács Sándor - Váriné Szöllősi Irén (KÖTIKÖVIZIG): Árapasztó tározó optimális nyitásának meghatározása. Tapasztalatok 2011.

Időközben megkezdődött a Bivalytói töltés 600 m hosszban történő visszabontása, amely a modellfuttatások szerint a Tiszaroff - Vezseny közötti szakaszon további 8-14 cm-es vízszintcsökkenést jelentett. A számításainkat alátámasztják a folyamatos vízhozam méréseink eredményei is. 1.4. A Tiszaroffi tározó nyitásának, a szolnoki hullámtér tisztításának és a bivalytói beavatkozásoknak a várt, jelen árhullámra számított hatása Az árhullámképek helyreállítása alapján a Tiszaroffi tározó és a Bivalytói töltés elbontásának közös hatására az alábbi eredményeket kaptuk: várható tetőzés a modell alapján a tározó nyitása nélkül vízszintcsökkenés mértéke a tározó nyitásával értéke időpontja Tiszafüred 91.81 mB.f. = 864 cm június 12. 6 cm Kisköre-alsó 91.37 mB.f. = 1005 cm június 13. 14 cm Tiszaroff 90.73 mB.f. = 1060 cm június 13. 38 cm Szolnok 88.68 mB.f. = 990 cm június 15. 36 cm A helyreállított árhullámképet a 7. mellékletben ábrázoltuk. Az északi műtárgy mellett megnyitásra került a déli műtárgy is. A két zsilipen közösen kivezetett 210-220 m3/sec vízhozam (8. melléklet) további kedvező leszívást eredményezett a Tiszafüred-Szolnok közötti szakaszon. A tározóba kivezetett vízmennyiség 56 millió m

3 volt. Meg kell jegyeznünk, hogy ezek a kedvező hatások csak erre a 2010. évi nyári árhullámra érvényesek, mivel ezt a júniusi árhullámot a kora tavaszi áradások idején kimért értékeknél 20-30 %-al kisebb vízhozamok emelték ilyen magasra. A tározóba kivezetett 210-220 m3/sec vízhozam csak ennél a kis vízhozamú árhullámnál eredményezett ilyen mértékű leszívást. Nagyobb vízhozamú árhullámoknál hasonló mértékű vízkivezetéssel, tárózási térfogattal már nem lehet biztosítani a jelenleg elért hatékonyságot. Az árhullám ideje alatt jelentős számú vízhozam mérést végeztünk a folyó vízvezető képességének meghatározására, hiszen hasonló évszakban, nyáron III. fokú árvízvédelmi szintet meghaladó árhullám a Közép-Tiszán utoljára 1980-ban vonult le. A folyó vízvezető képessége, a nyári lombozat fékező hatása miatt lényegesen kedvezőtlenebb, mint régebbi, hasonló méretű kora tavaszi áradásoké volt. A kiskörei vízhozammérések (9. melléklet) jól szemléltetik, hogy az áradó ágon végzett mérések eredményei szinte a régebbi értékek apadó ágán haladnak, ami azt jelenti, hogy a Tisza ezen szakaszán nyáron, a folyó ugyanazt a vízhozamot csak 100-150 cm-el magasabban tudja levezetni, mint tavasszal, lombozat nélküli időszakban. Szolnok térségében két fontos beavatkozást kell még megemlítenünk. Egyrészt a szolnoki árapasztó tisztítását, másrészt a Bivalytói töltés visszabontását. Az árapasztó tisztításával a hullámtér vízvezető képességén javítottunk (10. melléklet). A Bivalytói töltés visszabontásával egyrészt felgyorsítottuk az árhullám levonulását, másrészt csökkentettünk annak magasságán. A beavatkozások kedvező hatását jól szemlélteti a szolnoki vízhozamgörbe menete is, a 850 cm feletti vízállás tartományban (11. melléklet). A Bivalytói töltés visszabontása hosszú szakaszon, egészen Tiszaroffig éreztette kedvező hatását (12. melléklet). Az átvágás nem csak a Vezseny feletti szakasz levonulás viszonyaira volt kedvező hatással. A település mellet elvonuló Tisza medre most már 1/3-al kiesebb terhelést kap, mint 3