A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)
4. szekció: Árvízvédelem, árvízvédekezés - Dr. Konecsny Károly (OKTVF) - Dr. Nováky Béla (SZIE): Az éghajlati és antropogén hatások a Zagyva kisvizeinek időbeli alakulásában
Domokos 1996, Tallaksen 2007). Ha két kisvízi esemény között küszöbértéket meghaladó kisebb vízhozam növekedés alakult ki, de ennek időtartama a Zagyva esetében nem haladta meg a három napot, akkor a két esemény együttesét egyetlen kisvízi időszaknak tekintettük. Amennyiben egy kisvízi esemény egyik tárgyidőszakból (évből) átnyúlt a másikba, akkor csak az egyik tárgyidőszakhoz számítottuk, ahhoz, amelyikben a kezdete volt. A hidrológiai statisztikai vizsgálataink során a következő kisvízi paraméterekre vonatkozó idősorokat állítottuk össze: évi minimális vízhozam (Q min a ), kisvízi időszak kezdete és vége (év, hó, nap), kisvízi napok száma évenként (nap), kisvízi időszakok összesített hossza évenként (nap), leghosszabb összefüggő kisvízi időszak évenként (nap), kisvízi időszakok évenkénti esetszáma (db), víztömeghiány évenkénti összege (W def ), leghosszabb összefüggő kisvízi időszak víztömeghiányának összege (W def ), legnagyobb napi víztömeghiány összege (W def d ). A kisvizes időszak az egyéves hidrológiai cikluson, vagy naptári éven belüli időszak, amelynek során a vízgyűjtőterületről történő lefolyásban jelentős csökkenés következik be és kisvízi vízhozamok figyelhetők meg. A kisvízi időszakon belül legalább egy kisvízi esemény következik be. Tehát egy olyan időfüggvényről van szó, amely nem halad meg egy előre rögzített vízhozam értéket (Kovács-Domokos 1996). Erre a vízhozam értékre, amely döntően a felszín alatti táplálásból származó alapvízhozamból és felszínközeli eredetű vízhozamból tevődik össze, a vonatkozó szakirodalomban különféle elnevezéseket használnak: vízhozam küszöbérték (Q 0 ), kritikus kisvízhozam érték, referencia vízhozam. A Kille (1970) módszerével olyan vízhozam küszöbértéket (kritikus kisvízhozamot) lehet meghatározni, amely a felszínalatti eredetű „alapvízhozam” sokévi átlagának felel meg. Ezt az értéket, a havi legkisebb vízhozamok 50%-os valószínűségi értékének számításával határoztuk meg. A Zagyva esetében a számítást a természeteshez közeli vízjárású 1950-1976 évek 324 havi kisvízhozam adataival végeztük. Az így meghatározott vízhozam küszöbérték a Zagyva Jásztelek vízrajzi állomásnál 2,84 m 3 /s-re adódott (1. táblázat). 1. táblázat. A kisvízhozam küszöbérték meghatározása a Zagyva Jásztelek szelvényre A kisvízi mutatók napi vízhozam adatokon alapuló számítására jelen tanulmányban használthoz hasonló eljárást alkalmaztak korábban a IV. Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVH 1984) háttéranyagául szolgáló „Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése” sorozat egyes köteteiben. A számításuk elméleti hátterét, továbbá a matematikai statisztikai jellemzésük elméleti alapjait részletesen „A Felső-Tisza jobb parti vízrendszere” kötet (Zsuffa 1985) ismerteti, a mutatókat a Zagyva vízgyűjtő vízfolyásaira a sorozat Zagyva kötete közli (Nováky1985). A jelen tanulmányban alkalmazott eljárással több hazai vízfolyásra elvégzett számítás szerint a kisvizek az elmúlt évtizedekben több vízfolyáson növekedést mutatnak (Konecsny 2000). A határainkon túlról érkező nagyobb alföldi vízfolyásainkon (Túr, Szamos, Kraszna, Berettyó, Körösök, Maros) a kisvizeket az 1980-as évektől kedvező változás jellemzi: növekvő minimális vízhozamok, a kisvízi időszakok csökkenő időtartama és víztömeghiánya, a kisvízi időszakok között eltelt időszak hosszának növekedése (Konecsny 2010). A kedvező változás annak ellenére jellemző, hogy az éghajlat szárazabbá vált, a csapadék csökkent. A kisvizek növekedésének oka főként a hasznosítható vízkészlet növelését szolgáló antropogén beavatkozások lehet. Különösen jelentős lehet a tározók hatása. A Krasznán például a határon túli Varsolcnál épített tározó 1979-ben történt üzembe helyezését követően az évi kisvízhozam ugrásszerűen 0,86 m 3 /s-mal, közel négyszeresére emelkedett. Az ugrásszerű növekedés a hosszabb 1948-1996 évi időszakot tekintve lineáris növekménynek felel meg (Konecsny és Sorocovschi, 1996). 5
