A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

4. szekció: Árvízvédelem, árvízvédekezés - Katonáné Sütő Ágnes (FETIKÖVIZIG): Hidrológiai előrejelző rendszer alkalmazása és tapasztalatai a Tisza Tokaj feletti vízgyűjtőjén

A talajba került víz egy része az adott elemre jellemző vegetáció és a páratartalom függvényében evapotranspirácó révén távozik, miközben a másik része alkotja a felszín alatti lefolyást. Mindkét módszer a talajt, a fizikai tulajdonságokat tükröző módon rétegekre bontja, és az azokban fellépő nedvességtranszport összegeként állítja elő a mederbeli vízmozgást befolyásoló vonalmenti terheléseket (térfogatáramokat). A modellek saját belső szabályaik szerint, a morfológia elemzése révén állítják elő a folyóhálózatot, amelyben hidrológiai számítási modulok végzik az árhullám transzformációt. A modellekre jellemző, hogy a cellákat milyen alaki- és összekapcsolási szabállyal értelmezi, vagyis milyen módon képezi az összegyülekezést. A legfelső talaj zóna és mozgásegyenletei: A talajfelszín általában változatos képet mutat: az sokkal inkább tekinthető kisebbnagyobb felszíni egyenlőtlenségek rendszerének, mintsem összefüggő, sima lefolyási felületnek. A HIDRA modell a felső (nulladik) rétegben lezajló vízmozgásokat az alsóbb rétegekkel teljesen azonos módon kezeli. A felső réteg fizikai paraméterei (a „k” Darcytényező, a h

c0 átlagos kapilláris emelőmagasság és az ε porozitás), valamint a vastagságát reprezentáló érdességi magasság kalibrálandó tényezők. A HIDRA jelenlegi változatában ezek a paraméterek a növényborítottságtól és vízgyűjtő használattól függetlenek, és a teljes modellezett vízgyűjtőre állandóak. A beszivárgás és felszín alatti áramlás: A3.2.3 ábra bemutatja a modell alkalmazását a beszivárgás és a felszín alatti lefolyás modellezésére. Az áramlás irányát egy adott rácselemre vonatkozóan a pillanatnyi tenziógradiens szabja meg; erre utalnak a kettősvégű nyilak 3.2.3. ábra. A beszivárgás és lefolyás számításának sémája Kalibrálás A modell valóságot tükröző működésének feltétele a paraméterek becslése. Az ARES-ben támaszkodni lehet egyes jellemzők mérési hátterére (például talajfizikai paraméterek), de bizonyos paramétercsoportok esetében (például a vegetációval és a vízgyűjtő használattal kapcsolatos távérzékelési adatok) a mérési hibák miatt csak a valószínűsíthető értékek tartományát adhatjuk meg. A paraméterek 10