A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

2. szekció: A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés időszerű feladatai - Dr. Orlóci István (nyugdíjas) - Dr. Szlávik Lajos (EJF): Gondolatok a vízgazdálkodási politikáról

feltételek miatt ez a folyamat jelentős differenciálódáshoz, helyenként számottevő (máris tapasztalható) társadalmi feszültségekhez vezethet. Az egyes nyugat-európai kezdeményezésekre megkezdett privatizálás ma már azokban az országokban sem okoz sikerélményt, ahonnan a példamutatás származik. Különös figyelmet érdemel a vízellátási és csatornázási szolgáltatásoknak a nagymértékű tagoltsága. A legsürgetőbb feladat a víz- és csatorna- (illetve szennyvíz-elhelyezési) szolgáltatások egységes, és gazdaságilag a víztakarékosságra, valamint a vizek védelmére ösztönző rendszerének kialakítása. A vizek rekreációs hasznosítása teljesen rendezetlen. Bonyodalmak sorát keltik a gyors haszonra törő egyéni vállalkozások, és erőtlenek a közösségi kezdeményezések. Közben a szennyezések miatt a lehetőségek csökkenek, az értékek pusztulnak. Az ország árvízi és belvízi veszélyeztetésének, valamint az aszály sokrétű következményeinek gazdaságpolitikai megítélése „konjunkturális”. Ha bekövetkezik a kár, akkor nagy a kapkodás (mint az ezredfordulót közvetlenül megelőző és követő években is), egyébként pedig eluralkodik a maradék-elv alkalmazása, jelesül, ha marad még pénz, akkor erre a feladatra is jut. Tudomásul kell venni, hogy ezeknél a lényegében közszolgálati feladatoknál az ad hoc intézkedéseknek általában több a kára, mint a haszna: magasak a költségeik, bizonytalan a hatékonyságuk, és csökkentik a tervszerű fejlesztés forrásait. Különösen rendezetlen ma a helyi jelentőségű veszélyek elhárítása; az önkormányzatok erőtlenek, a társulatok működési feltételei pedig bizonytalanok. Mindkét nagy feladatkör ellátását illetően súlyos veszteség a két évszázados tapasztalatokkal formálódott vízgazdálkodási társulási intézmény sorvadása. A vidék fejlesztésének szükségszerű feltétele a vízkárok elhárítása, a vizek rendezése, és sokféle hasznaik közösségi érdekű kiaknázása. Ennek a feladatnak az ellátására – mind társadalmi és gazdasági, mind pedig szakmai szempontból – legmegfelelőbbnek az érdekeltek – saját önkormányzattal és gazdálkodási joggal bíró – társulása bizonyult. A társulatok felélesztése sürgető feladat. 4.3. A nemzetközi együttműködések fejlesztése E témakörben a feladatok kétfélék, és kétirányú intézkedést kívánnak. Az egyik a nemzetközi szervezetekben való magyar részvétel kérdése, a másik pedig a közös vízgyűjtőn lévő országokkal történő együttműködés. Mind az általános ismertségünk és értékelésünk, mind pedig közvetlenül az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk vonatkozásában számottevő jelentőségű a magyar szakemberek tisztségviselése a nemzetközi szervezetekben. Indokolt arra törekedni, hogy a nemzetközi műszaki és tudományos szervezetekben ismét legyenek magyar jelöltek a vezető tisztségek betöltésére. Ez a szerep egyenesen vezethet az Európai Unió fontos pozícióihoz is. A „határvízi együttműködés” máig érvényes alapelveit a trianoni békeszerződés a „vizek akadálytalan és károkozás nélküli levezetésében” jelölte meg. A gazdasági fejlődés ma már magasabb szintű együttműködést, nevezetesen a közös érdekű hasznosítás és szabályozás irányába történő elmozdulást tesz szükségessé. Ez az út azonban már nem szűk vízügyi ösvény, hanem a szomszédos országok kulturális, gazdasági és politikai hálózatának egyik szerves ága. Hogy tényleg ezzé váljon, célirányos tevékenységet kell folytatni. A sokrétű és kölcsönösen előnyös együttműködéshez tudomásul kell venni, hogy a Dunán, a Tiszán és valamennyi „közös” folyón a hasznosítást (hajózást, vízerő-hasznosítást, stb.) valamennyi szomszéd ország kiemelt fontosságú feladatának tekinti. Ezen célokkal történő közvetlen vagy közvetett szembenállás pedig nem csak vízgazdálkodási vonatkozásban okoz számunkra nehézséget. 4.4. A szellemi és anyagi erőforrások arányos és hatékony hasznosítása A magyar vízgazdálkodás két évszázadon keresztül igen hullámosan és többnyire parciálisan fejlődött. Minden korban voltak kiemelt részfeladatok, amelyek megoldásánál a tökéletességre törekedve 15