A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)
3. szekció: Felszín alatti vízkészlet-gazdálkodás - Székvölgyi Katalin - Gondár Károly - Gondárné Sőregi Katalin (SMARAGD-GSH Kft.): Karsztos vízbázis sérülékenységi vizsgálata
KARSZTOS VÍZBÁZIS SÉRÜLÉKENYSÉGI VIZSGÁLATA Székvölgyi Katalin, Gondár Károl, Gondárné Sőregi Katalin, Weiser László SMARAGD-GSH Kft. 1. Bevezetés A Víz Keretirányelv célja, hogy vízgyűjtőszinten megvalósuljon a jó vízminőségi és vízmennyiségi állapot. A jó vízminőség megőrzésében nyújthatnak segítséget a víztartók sérülékenységi vizsgálatai, melyet a felszín alatti vizek károsodásának megelőzése érdekében vezettek be az 1960-as években. A víztartók szennyezőkkel szembeni sérülékenységének vizsgálata azon belső tulajdonságoknak a bemutatására szolgál, melyek meghatározzák, hogy a rájuk ható szennyező terhelések milyen mértékben érintik kedvezőtlenül. A karsztos képződmények kiemelkedő sérülékenysége és a porózustól jelentősen eltérő hidraulikai jellege miatt COST (Európiai Együttműködés a Tudományos és Technológiai Kutatás területén) keretén belül ezen vízadókra sérülékenységi és kockázat térképezési keretmódszert dolgoztak ki, az Európai Megközelítést (Zwahlen F. ed. 2003). A keretmódszerhez igazodva több módszert alakítottak ki, melyek közül a rendelkezésre álló adatokat is figyelembe véve a Malagai Egyetem Hidrogeológiai csoportja által kidolgozott COP (Concentration of flow/áramlást koncentráló faktor; Overlying layer/fedő rétegek; Precipitation/csapadék) módszerrel (Vías et al. 2006) határoztuk meg a karsztvíztartó sérülékenységét a Kács-Sályi vízbázis utánpótlódási területén. A Dél Borsodi régió vízellátását az Északmagyarországi Regionális Vízművek ZRt. a kácsi Hideg- és a sályi Vízfő-forrás vizéből biztosítja. A forrásokat az 1970-es években foglalták. A források védőterületének meghatározását a Nehézipari Műszaki Egyetem végezte 1982-ben, majd a VITUKI tervdokumentációja alapján módosították (Ráday Ö. 1988). A jelenleg hatályos jogszabály szerinti védőterületük kijelölése folyamatban van, a sérülékenységi értékelést a diagnosztikai vizsgálatok keretében végeztük el, melyet az Új Magyarország Fejlesztési Terv, Környezet és Energia Operatív Program keretében rendelt meg az üzemeltető ÉRV ZRt. 2. A terület földtani felépítése A vízbázis utánpótlási területe a DK-Bükki vízföldtani, szerkezeti egységhez tartozik. A vizsgált területen a felszínen a paleozoós és alsó triász képződmények teljesen hiányoznak. A DK-i Bükkben legidősebb fúrásból ismert képződmény a Hámori Dolomit Formáció , mely középső-triász elején kialakuló karbonát platformon folytatódó üledékképződés eredménye (Pelikán P. szerk. 2005). A platformfejlődést a középső triászban többször vulkáni működés szakította meg, a ladini elején ebből keletkezett a Szentistvánhegyi Metaandezit Formáció . A vulkáni tevékenység után a D-i Bükkben folytatódott a karbonát platform fejlődése, melyen egyenletes, lassú süllyedéssel lépést tartó üledékképződés közben nagyvastagságú mészkő rakódott le ( Bervai Mészkő Formáció és Bükkfennsíki Mészkő Formáció) . A platform terrigén üledékektől való elszigeteltsége miatt ezen mészkövek rendkívül tiszták, csak a padhatárokon lehet vékony agyagfilmeket látni, ennek következtében kitűnően karsztosodnak. A felsőtriászban a karbonát platform lezökkent, a pelágikus medencében, lejtőn képződött mészkő ( Répáshutai Mészkő Formáció, Felsőtárkányi Mészkő Formáció ) a DK-i Bükkben nagy területen fordul elő. Alsó része még közepesen karsztosodó, de fölfelé egyre kevésbé alkalmas a karsztosodásra. A következő vulkáni esemény terméke ( Szinvai Metabazalt Formáció ) már medence környezetbe települt. A vulkanizmus összefüggésben lehet a Vardarzóna nyugati ágának a középső triászban kezdődő felnyílásával. Kapcsolatban állhat ezzel a 1
