A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

2. szekció: A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés időszerű feladatai - Dr. Orlóci István (nyugdíjas) - Dr. Szlávik Lajos (EJF): Gondolatok a vízgazdálkodási politikáról

dalmi – együttműködést kíván, és a hangsúly a hidrológiai és műszaki tényezőkről egyre inkább áttolódik a gazdasági és a környezeti (ökológiai) mérlegelésekre. A következő táblázatban jelzett szerkezetű vízgazdálkodásban a stratégiai tervezés figyelme a műszaki szabályozásról (de azzal szorosan összehangoltan) fokozatosan a vízforgalom által létrehozott externális hatások internalizálására helyeződik át. A hangsúlyváltás során a műszaki infrastruktúra mellett és helyett az intézményi infrastruktúra kialakítása, valamint a vízhasználók közötti érdekviszonyok rendezése válik a vízügyi ágazat elsődleges feladatává. A vízgazdálkodási politika a „víz” iránti emberi, társadalmi igények kielégítésének elveiről és intézményeiről szól; tehát a gazdálkodás és az igazgatás egymást kiegészítő, de szervesen csatlakozó rendszereiről. A gazdálkodás tárgya a vizek társadalmi jelentőségű tulajdonságainak halmaza; az igazgatás célja pedig a társadalmi értékekhez fűződő érdek-kapcsolatok szabályozása. Az integrált vízgazdálkodás hiányából következően számolni kell vízvagyonunk értékcsökkenésének növekvő kockázatával. Vizeink védelmének normatív szabályai nem helyettesítik a folyamatos egyeztetéseket, és különösen nem pótolják a terület- és tájfejlesztéssel való szerves kapcsolatot (pl. a településfejlesztés és a belvízkárok növekedésének együttjárása utal ennek hiányára). Sorsdöntő kockázati forrás a közös vízgyűjtő országaival való kapcsolatunk mikéntje. Csak a kölcsönösen előnyös fejlesztés a járható út, követelésekkel csak ronthatjuk helyzetünket. Másfelől alkalmazni kellene az „árukapcsolás” elvét, jelesül a vízgazdálkodást nem elkülönülten, hanem a gazdasági-kulturális együttműködésbe illesztve kellene kezelni. Az integrált vízgazdálkodás alkalmazásának alapvető feltétele a tényeken nyugvó társadalmi–

politikai egyetértés. VÍZGAZDÁLKODÁS 6