A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

3. szekció: Felszín alatti vízkészlet-gazdálkodás - Dr. Lénárt László (Miskolci Egyetem): Hidegkarsztvíz és melegkarsztvíz kapcsolatrendszere a Bükk térségében

1927-29 között Pávai Vajna F. a Bükkben, Lillafüreden 734 m mély fúrást készített (4. ábra), mely célját – termálkarsztvíz feltárását – el nem érve fejeződött be. A talphőmérsékletet 28-32 °C-nak adta meg, a feltárt víz nem emelkedett a felszínre. (A tervező Budapest esetében a termálkarsztvíz kutató fúrásokat a Budai-hegységtől távolodva látta indokoltnak, itt ennek ellenére magában a hegységben fúrt, egy feltételezett termális vonalat keresve – sikertelenül.) A nagy vastagságú mészkövet feltáró fúrás készítése során valószínűleg a hideg karsztvizet tárta fel és mivel a fúrás a hegység belsejében készült, nem volt lehetősége az adott mélységben elérni a földi hőáram által felfűtött, de a hideg karsztvíz által mélyre kényszerített termálvizes zónát. 5. ábra Eger környékének termohidraulikai vázlata [Izápy G. – Sárvári I., 1992; Aujeszky G., 1974 után; kiegészítve Lénárt L., 2009] Seemayer elképzelését az Aujeszky-Scheuer szerzőpáros (5. ábra) és Szlabóczky P. (6. ábra) is továbbfejlesztette 1974-ben. (Előző esetben ez a DNy-i, az utóbbi pedig a K-i Bükkre vonatkozóan lett kidolgozva.) Az alap mindkét elképzelésben ugyanaz: a leszivárgó hideg karsztvíz nagy mélységbe lejutva felmelegszik (Szlabóczky szerint a földi hőáram hatására a törmelékes üledékekkel fedett, nyomás alatti termálkarsztos területen). A termálkarsztvíz a hegységperemi törések mentén a langyos termálkarsztvíz forrásként emelkedik a felszínre, ill. a hegységperemtől egyre távolodva a karsztosodott, nagy mélységben lévő karsztkőzetből fúrásokkal lehet feltárni, egyre magasabb hőfokon. 4