A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Dr. Varga György (VÍZ-SZK Mérnökszakértői Kft.): A vízügyi tipizálás története

Az árak közötti nagy különbözet oka az volt, hogy a kidolgozás központi finanszírozása esetén gyakorlatilag a papírköltségeket számoltuk fel, míg a saját kidolgozásnál egyedi kalkuláció szerint (összeállítás díja osztva a várható eladási db-számmal). 6. A TIPIZÁLÁS ÖSZTÖNZÉSE Az 1970-es években a házi tervek kidolgozása nem jelentett különösebb vonzerőt a VIZITERV-ben. A munkaellátottság jó volt, bértömeg-gazdálkodással. Tehát több bér nem származott abból, ha valaki házi tervet, stb. dolgozott ki. 1977-től elkezdődött a kb. 1983-ig tartó vízkezelés és szennyvíztisztítás egységesítés országos célprogramja, amit a VSZK-ban koordináltunk (több tárca együttműködésével). Az OVH többlet bérkeretet biztosított az egységesítésre, tipizálásra

. Addig a VIZITERV-ben a tervező irodák nagyobb részénél az a vélemény alakult ki, hogy a VSZK a szabványosítási és vízügyi ágzati tervezési koordinációjával (a VIZIG-nél és a KEVITERV-nél) nem való egy tervező vállalatba. 1977-ben engem, mint minden vezetőt időszakonként minősítettek. Ezen magnóra mondtam a beszámolómat, közöttük azt, hogy a „VIZITERV-nél úgy néznek ránk, mint a lúd a piros kukoricára”. Kocsis Árpád vezérigazgató ezt megértően fogadta, de helyettesének ez nem tetszett. Később megbékélt a VSZK-val, miután „hoztuk” a külön bérkeretet. Jóindulattal, kisebb bérszorzó tervkötelezettséget határozott meg számunkra, mivel nem tudtuk követni a kiskörei és nagymarosi vízlépcsők tervezésével foglalkozó irodák „szárnyalását”. Bérszorzó: az éves árbevétel és az éves bérkeret hányadosa volt. Akkor még nem volt személyi jövedelem adó (SZJA), a prémiumot mind haza lehetett vinni. 7. A VÍZÜGYI TIPIZÁLÁS SORSA A VÍZ-SZK Mérnökszakértői Kft.-nél (ahol a VSZK szakmai utódjaként tartjuk magunkat a megalakulásunk 20. évforduláján is), 2010-ben elemeztük a vízügyi tipizálás folytatását, „feltámasztását”. Előtte a 2/1997, 4/1997 és 8/1997 tervszámú tanulmányainkban javasoltuk a főhatóságnak, hogy a Vízügyi Műszaki Előírásokban (VME) és a Vízügyi Műszaki Irányelvekben (VMI) csak vázlatosan ábrázolt létesítményre, szerkezetre készüljön házi terv. Természetesen csak a gyakran ismétlődőkre gondoltunk. Az egészből nem lett semmi. Ezek hiányában a sok kis tervező szervezet (Kft., Bt.) az általa „bütykölt” mintaterveket erőlteti a gyakorlatban. A jövő útja a kis tervező szervezetek együttműködése, esetleg egyesülése

. Ebben a Magyar Mérnöki Kamarának (MMK) nagy szerepe lehet. Lehetőség volna a 4. fejezetnél említett jogszabályok szerinti megfelelőség-igazolási eljárásnál a vízügyi Építőipari Műszaki Engedély (ÉME) megszerzéséhez szükséges Műszaki Feltételekben (MF) csak vázlatosan ábrázolt termékek részletezésére. A gyakran alkalmazott termékek házi terv szintű részletesebb kidolgozása elősegítené annak elterjedését. Ez a gyártónak (forgalmazónak) is érdeke. 5