A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Dr. Nagy László (BME): A Mirhó-gát története

1876. március 12-én a helyzet már komolyan veszélyessé vált, és nagy nehézséggel sikerült Tiszaörsről és Nagyivánról munkásokat szerezni. Az érdekeltség felszólítására a Közmunka és Közlekedési miniszter kormánybiztosi minőségben Kiss Miklós Jász-Kun kerületi főkapitányt küldte ki, de ő sem volt képes a hatóságok útján a szükséges munkaerőt kiállítani. A felbomlott Hevesi Társulat Szalók-tiszabői szakaszán ekkor társulat nem működött és az érdekeltségek, a kedvezőtlen közigazgatási viszonyok között, nem tudták az árvízvédelmet megszervezni. (Közép-tiszai Ármentesítő társulat történelmi leírása) Március 21-én a tokaji vízállás 781 centiméter volt, a szolnoki 721 (Taskonynál a vízállás vízmérce hiányában meg nem állapítható), a vízszint már megközelítette az alacsonyabb gátak korona szintjét, illetve néhány helyen a magaspartok már átömléssel fenyegettek. Március 21től 23-ig Taskonynál még 16 centimétert áradt a víz, s ezen vízmagasság mellett szakadt át a gát március 23-án az erdei fok

6 alatt, s ezzel gyakorlatilag egyidejűleg a ledencei parton. (Közép-tiszai Ármentesítő társulat történelmi leírása) Szolnokon a vízszint március 25-ig emelkedett, ekkor kezdte éreztetni hatását a 23-i gátszakadás (1. ábra). Taskonyi

7 puszta „rendszeres” gátjain, az 1860 évi árvíz magasságát jóval meghaladó árvíz rombolása ellen, éjjel-nappal megfeszített erővel dolgoztak. Március 16-tól már tulajdon igáikkal és embereikkel az uradalmi tisztség is dolgozott, de a vízszint folytonos emelkedése a gát ellenállását, már március 18-án szombaton kétségessé tette. A Taskonyi szolgabíró átírt a szomszéd Kunhegyes város polgármesteréhez, s tőle 40 igás és 50 gyalog embert kért segítségül, mert a taskonyi gát szakadásával Kunhegyes határa is részben víz alá kerülne. „Nemes Kunhegyes városa - aki mellesleg legyen mondva 3000 iga és 8000 gyalog erővel bír - a kért segítséget egyszerűen megtagadta, mert őket a taskonyi gát elszakadásával is megmenti a Mirhó-gát. Igaz, hogy a jó Kunhegyesiek nem sokkal korábban a százéves Mirhógáton vízirányba tuszkolt lécen végigmérve, bizonyosakká lettek, hogy a félmértföld (~4 km) távolban fekvő taskonyi gátnál, a Mirhó-gát, éppen 4 sukkal

8 meg 7 hüvelykkel (ez utóbbi 18 cm-nek felel meg) magasabban fekszik. De a múlt éji vihar e 4000 öles (~7600 m-es) gátat is tetemesen megviselte, ki tudja, csak egy pár nap múlva mi következik be.” (Nemzeti Hírlap 0323) A gróf Szapáry tulajdonához tartozó taskonyi védtöltés március 23-án szakadt el. A Nagykunsághoz tartozó községek ekkor, a gátszakadások után már nagy erővel állítottak ki munkásokat a Mirhó-gáthoz. Március 28-án Tiszafüredről a következőket írták: „... a taskonyi gáton áttört víz március 24-én Tiszaszalókot is ellepte. A közlekedés ott csónakkal történik, még néhány ház a Tisza parton áll ki a vízből. Abádnak is két utcája merő vízben van, csónakon és ladikon költözködnek ki, a felső és alsó rész még nem volt vízben. Mind a két helységben sok ház összedőlt. Sokan a gőzmalomban találtak menedéket. Mások csutkából, kákából rögtönöztek maguknak a magasan lévő helyeken hajlékot a két községen kívül.” Az árvíz 24-én megtöltötte a Szalók-taskonyi öblözetet, a Nyakas-éren keresztül útját Tiszabő felé vette. Megkerülte az ekkor még fennálló gyendai védtöltést és a Gyenda-tiszabői mentesített térséget végpusztulással fenyegetvén a víz Tiszabő felé folyt. Tiszabő magaslaton helyezkedik el, egyik oldalán a belvíz két lábbal magasabban állt, mint a túloldalán a megáradt Tisza folyó. A kifolyt víz megtöltötte a gyenda-tiszabői valamint tiszaroffi öblözeteket és elterült az ezek között fekvő magasabb területeken is. 6 A Tisza bp. 139+500 tkm a jelenlegi szelvénynél. 7 Ma Pusztataksony 8 Hosszmérték. Sokkal nem lehetett a Mirhó-gát az árvízvédelmi gát felett, mert különben nem hágta volna meg. Ezek szerint a suk a hüvelyknél nagyobb, de a lábnál rövidebb hosszat jelenthetett. 4