A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Horváth Vera (Duna Múzeum): A magyar hajózás ügye Gonda Béla munkásságában

A MAGYAR HAJÓZÁS ÜGYE GONDA BÉLA MUNKÁSSÁGÁBAN Horváth Vera Magyar Környezetvédelmi és Vzügyi Múzeum, Duna Múzeum A dolgozat témájául egy olyan embert választottam, aki a századforduló korának egyik legkiválóbb, legsokoldalúbb mérnöke volt. Mérnöki érdemei mellett még kiváló gazdaságpolitikus, egyetemi tanár, szakíró és szépíróként is őrzi emlékét a szakma. Halála után egy kortárs hajóskapitány így emlékezett róla: „Szelíden, megbékélve, aranyszőkén halad a Tisza vize új medrében. Zúgva, tajtékozó hullámokkal törtet át a kék Duna a zuhatagok és a Vaskapu emberi kéz formálta új útján. Az azúr kék Adria mély víztükrében a gyönyörű fiumei kikötő csillog. A budapesti kereskedelmi kikötő hangos a hajók járásától, az ottani nagy munkától. Mindezek magyar ész és erő nagy alkotásai. És ezek között első helyen kell említenünk Gonda Béla nevét.”

1 Az idézett sorokból életműve rajzolódik ki. Gonda Béla, a Zemplén megyei Szőllőske falu szülöttje, képességeit hamar felismerték. Ifjú műegyetemista korában kezdte el szakíró munkáját. A Természettudományi Közlönyben és a Honban jelentek meg első publikációi, legfőbb biztatója és támogató tanára, Szily Kálmán hatására. Budapesten töltött egyetemi évei alatt sokat levelezett édesanyjával – erről tesz tanúságot naplója is

2 Eleinte nehezen fogadta el fia választását, s egy levelében még így kéri gyermekét: „Édes fiam, gondold meg mégis jobban a dolgot, gyere haza Patakra jogásznak, ne hozz ilyen szégyent a famíliára.”

3 Egyetemi diák- és későbbi pályatársa nem más volt, mint a korszak méltán híres mérnöke, Kvassay Jenő. Naplójában is többször említi nevét, 1874-ben pedig e sorokat jegyezte fel: „Megjelent Kvassay Jenő röpirata „A Műegyetem”. Elolvastam Helyes!”

4 A műszaki felsőoktatás korszerűsítésére felhívó emlékezetes röpirat hatással volt a diáktársra, és benne Kvassay Jenő lelkes támogatóra és hirdetőre talált. Személyesen maga ment el Magyarország akkori kultuszminiszteréhez, Eötvös Józsefhez. Az államférfi barátságosan fogadta, érdeklődve fordult felé. Gonda Béla nem először és utoljára jelent meg a miniszter szobájában, mert időközben a műegyetemi ifjúság vezetőjévé is lett. 5 A fiatal mérnök hallgató érdeklődését egy nyári egyetemi gyakorlat végül a műszaki tudományok közül a vízi technika felé terelte. 1872-ben elutazott az ország délvidéki területére, ahol a Felsőtorontáli Ármentesítő Társulat munkálataiba kapcsolódott be. Eleinte csak a nyári hónapokra készült, végül ott maradt közel egy évig, félbeszakítva egyetemi tanulmányait. Itt tartózkodása alatt olyan emberekkel volt alkalma megismerkedni, akik személyiségükkel, szaktudásukkal még inkább erősítették benne a vizes szakma iránti vonzalmát. Itt találkozott Hajdu Gyulával, a társulat kitűnő mérnök-szakemberével. Szintén ekkortájt ismerkedett meg a torontáli zsilipmunkálatoknál, Türr Istvánnal is. Mindkét személy megragadta az ifjú nyitott és fogékony elméjét. Saját kezű feljegyzéseiből tudható, hogy megtartotta és ápolta az ismeretséget velük. Különösen Türr Istvánnal alakult ki bensőséges kapcsolata, akit közel húsz évig atyai barátjának tekinthetett.

6 Találkozásai emlékeit szívesen vetette papírra. Az 1920-as években a Magyarság című újság Nagy idők – Nagy emberek elnevezésű rovatában több feljegyzését megtalálhatjuk, amelyekben egy-egy közéleti személyiséggel való közvetlen élményét írta le, így például Kossuth Lajossal, Trefort Ágostonnal, a költő Lippich Elekkel, vagy éppen egy-egy képviselővel. 1 Venczel János: Gonda Béla emlékére. 1851-1933. Hajózási Hírlap, 1933. 6. 2 Gonda Béla notesze 1869/70-ből. Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum. ltsz. 28.69.1 3 Dr. Koch Nándor (szerk.) :A Tenger. Népszerű tudományos és tengerészeti képes folyóirat. 1933. IV-XII. 55. 4 Gonda Béla zsebnaplója. Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum. Ltsz. 28.69.3/b 5 Ország-Világ. 1925/16. 98. 6 Gonda Béla: Emlékeim a hajózási és tengerészeti nemzetközi kongresszusokról. Budapest, 1930. 229. 1