A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Dr. Gerencsér Árpád (nyugdíjas): Megemlékezés Dr. Breinich Miklós mérnökről, a VIZÜGY egyik vezetőjéről

A második világháború vihara e kis család életébe is betört. A jogász bátyját katonának vitték, majd szovjet fogságba került.Édesanyja hosszú élete során - 92 évig élt - állandóan haza várta, de ő ahonnan sosem tért haza. 1944-ben a BME Nyugatra települt azzal a céllal, hogy ott tovább folytatják az oktatást.Az akkori hallgatóknak csak két választási lehetősége volt: vagy az Egyetemmel Nyugatra megy, vagy bevonul katonának. A városszerte kifüggesztett plakátok viszont hirdették, hogy ha katonakorú fiatalembert találnak, azt katonaszökevénynek minősítik annak összes következményével.A család figyelembe véve, hogy az idősebb testvért már besorozták, úgy döntött, hogy Miklós az Egyetemmel tartson.(A hitleri és a szálasi propaganda fennhangon hirdette, hogy rövidesen hadba vetik az új "csoda fegyvert", amivel biztos lesz a győzelmük.E mellett plakátokon terjesztették a ruszki katonák kegyetlenkedéseit.Ma is előttem, van egy plakát, amelyen egy vörös csillagos katona szuronyán egy csecsemő látható.) A németországi tanitásból nem sok lett. Helyette ideiglenes táborokban, egészségtelen körülmények közt tengődtek tanárok és hallgatók egyaránt. Itt Miklós súlyosan megbetegedett. Életét az mentette meg, hogy egyik hallgató társa, a vízes körökben jól ismert Merényi Miklós szerzett egy szánkót s azon kórházba szállította a nagy beteg társát.Hazatér a Kökörcsin utcai otthonuk helyén lebombázott romokat talált s csak hosszú nyomozás után a Lágymányosi úton lelte meg hányatott családját. A "nyugati kaland" után az oktatás-tanulás itthon folytatódott és Miklós 1947 decemberében megkapta az " általános mérnöki " oklevelét. Mérnöki munkáját a Dunavölgyi Ár- és Belvízvédelmi Társulatnál kezdte. Rövid időn belül – 1948 – azonban a Társulatokat sajnos államosították és Miklós fiatalon a megalakitott Országos Vízgazdálkodási Hivatalba került, ahol az alföldi öntözésfejlesztésekkel foglalkozott. Rövidesen újabb átszervezés következett amikor is a vízügyi feladatok egy részét Miklóssal együtt a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium XIII . Főosztályába helyezték (1950) Itt a viziútak és kikötők közpnti mérnöki feladatait végezte, majd a tiszalöki vízlépcső építési munkáinak egyik műszaki ellenőre lett. 1953-ban (újabb átszervezés !) a léltrehozott Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) Nagyléteítméyek Főosztályán folytatta munkáját.Két év múlva már a megalakított Vízügyi Nagylétesítményeket Beruházó Vállalatnál (VIZIBER) találjuk, ahol különböző nagy jelentőségű vízügyi beruházások műszaki ellenőreként dolgozott.1958-ban újra az OVF-be rendelik,ahol a magyar-csehszlovák közös dunai vízlépcsőrendszer megvalósításának előkészítése volt a feladata. A hatvanas években Magyarországban jelentős ipari,infrastrukturális beruházás, valamint lakásépítési program indult el és ez az állami és szövetkezeti építési kapacitások nagy részét lekötötte. A bővülő vízügyi beruházások megvalósítására nem igen jutott kivitelezői kapacitás. E szorított helyzet feloldására az OVF vezetése a saját kivitelezői kapacitás létrehozását határozta el. Ennek megszervezésére létrehozták a Vízépítőipari Főosztályt és ennek vezetésével Breinich Miklóst bízták meg.(1961).E feladatot is eredményesen oldotta meg. (A vízépítőipar fejlődéséről az múltévi vándorgyűlésen számoltam be.) 1962-ben kinevezték az OVF főigazgató helyettesévé, majd az OVF-et Országos Vízügyi Hivatallá alakítása után 1968-ban elnökhelyettessé s ezt követően, 1972-ben pedig az OVH első elnökhelyettesévé. E magas beosztásban dolgozott nyugdíjba vonulásáig (1988) és gyakorlatilag felső szinten, eredményesen irányította az ágazat szerteágazó munkáját. Szakmai irányító, szervező tevékenységét az aktív időszakában számos kitüntetéssel ismerték el. Társadalmunk disszonanciáját jellemzi, hogy a legmagasabb kitüntetését 1991ben megalapozatlanul megvonták tőle s azt csak a köztársasági elnök (Gönc Árpád) döntésére adták neki vissza. 2