A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

3. szekció: Felszín alatti vízkészlet-gazdálkodás - Lakatos Attila (VIZITERV Environ Kft.): Újmohács-Dél távlati vízbázis diagnosztikai vizsgálata

ÚJMOHÁCS-DÉL TÁVLATI VÍZBÁZIS DIAGNOSZTIKAI VIZSGÁLATA LAKATOS ATTILA VIZITERV Environ Kft. 1. BEVEZETÉS Hazánkban az ivóvíz szükségletek 90%-át felszín alatti vízből biztosítják. A vízbázisok jelentős része sérülékeny a felszíni eredetű szennyeződésekkel szemben, ami annyit jelent, hogy a vízadó réteg felett nem helyezkedik el olyan geológiai képződmény, mely megakadályozná a szennyező anyagok leszivárgását a víztermelő kutak szűrőjéhez. Az ilyen vízbázisokat sérülékeny földtani környezetben lévő vízbázisoknak nevezzük. Az ország távlati vízigényeinek kielégíthetősége érdekében a vízgazdálkodásért felelős miniszter – a környezetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben – a sérülékeny környezetben található, még igénybe nem vett, potenciálisan jó vízadó területeket távlati vízbázisokká nyilvánította, melyek vízkészletét felhasználható állapotban meg kell őrizni. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv, Környezet és Energia Operatív program keretében támogatásban részesülő sérülékeny földtani környezetben lévő Újmohács-Dél távlati vízbázis diagnosztikai vizsgálata 2009. március – 2010. október közötti időszakban került végrehajtásra. 2. A TERÜLET FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉSE A nem üzemelő, úgynevezett tartalék jellegű távlati ivóvízbázis Mohács várossal szemben a Duna bal partján lett kijelölve (1. ábra). 1. ábra. Az Újmohács-Dél távlati vízbázis és környezete 1