A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

6. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Konecsny Károly (OKTVF): A kisvizek hidrológiai statisztikai értékelése a Fekete-Körös folyó alsó közös román-magyar szakaszán

4 nyugat-kelet irányú növekedésével arányosan nő a felszíni lefolyás mértéke is. Az alföldi vízgyűjtő

részeken ez 1-3 l/s km

2

, a dombvidéken 4-7 l/s km

2

, a hegyvidéken 8-35 l/s km

2

. A legnagyobb fajlagos lefolyás a Bihari hegység nyugati, 1000-1600 m közötti magasságú lejtőin jellemző. Dumescu-Popa (1993) vizsgálatai szerint, a belvízelvezető csatornarendszer túlzott sűrűségű kiépítését követően (1967

után) a Fekete-Körös Tenke/Tinca és Nagyzerind közötti vízgyűjtőterületén (1577 km

2

) a fajlagos lefolyás

mintegy 10%-kal nőtt, a Tőz vízgyűjtő területén (1166 km

2

) ez a négyszeresére nőtt, 2,00 l/s km

2-ről 8,24 l/s km

2-re. A folyó sokévi közepes vízhozama Susdnál/Su

ş

ti még csak 2,29 m

3

/s, ami Sarkadig 3

4

,

6 m

3

/sra nő (

2. ábra

). Mellékvizei közül a legnagyobb sokévi közep

es vízhozamot a KövesKörös/Cri

ş

ul Pietros (4,51 m

3

/s), és a Hollódi/Holod patak (3,70 m

3

/s) szállítj

a. A legnagyobb vízgyűjtővel (1161 km

2

) rendelkező mellékpatak, a Tőz vízhozam

a e

nnél számottevően kisebb, mivel kevésbé csapadékos

vízgyűjtőrészről érkezik. A több ország területére kiterjedő Tisza-völgy vízkészlet megosztásáról szóló 00698/1/200 számú OVF intézkedés és ennek módosított hatályos változata (VKKI-226-0001/2007) szerint, a Fekete-Körös

magyarországi szakaszán a természetes vízkészlet (Q

aug 80%

) 2,10 m

3

/s, amiből 1,00 m

3

/s az élővíz, 1,10

m

3

/s a külföldi lekötés, így a magyar folyó szakaszon nincs hasznosítató vízkészlet

(

www.korkovizig.hu/06-vizgazdalkodas/01-vizkeszletgazdalkodas

). Ezért is fontos ismerni a kisvizes időszakok gyakoriságát, hosszát, vízhiányának mértékét. A Tisza vízgyűjtő területén a kisvízi események döntően időjárási (meteorológiai szárazság) és

hidrológiai okok (hidrológiai szárazság) miatt alakulnak ki, amit a természetföldrajzi jellemzők mellett az

emberi tevékenység is befolyásolhat (Konecsny 2004). A kisvizes időszakokat csapadékhiányos időszakok

előzik meg, vagyis olyan időszakok, amikor a lehulló csapadékmennyiség kisebb az időszakra vonatkozó

sokévi közepes mennyiségnél. A térségben a csapadékhiányos-kisvizes időszakok kialakulását, jellemzőit, alapvetően a hosszú ideig stabilan száraz légtömegekkel jellemezhető anticiklonok jelenléte váltja ki

(Stanciu 2007). 3. Felhasznált adatok, szakirodalmi előzmények, vizsgálati módszerek A Fekete-Körös folyó romániai szakaszán üzemelő vízrajzi törzsállomások közül egy állomást, a magyar szakaszon szintén egy állomást választottunk ki (2. ábra). A kisvizek részletes hidrológiai

feldolgozásához napi vízhozam adatokra van szükség. Vízhozam adatok már a 30’-as évektől vannak, de a megszakítás nélküli napi vízhozam adatsorok hossza a romániai Nagyzerindnél 54 év, a magyarországi

Sarkadnál (Malomfok) 58 év, a többi szelvénynél jellemzően ennél kevesebb. A napi közepes vízhozam

adatok vízrajzi évkönyvekben, illetve elektronikus hidrológiai adatbázisokban találhatók meg. A bukaresti hidrológiai intézet (INHGA) vizsgálatai szerint 1950-1977 időszakban, a kisvízhozamok természeteshez

közelieknek tekinthetők, mivel csak kisebb mértékben voltak befolyásolva emberi beavatkozások által. Az

1978-2007 időszakban viszont, a befolyásoltság mértéke jelentősebbé vált. Megjegyezzük, hogy más

kutatások szerint, amelyek nem terjedtek ki az általunk vizsgált Fekete-Körös teljes vízgyűjtő területére, a

Maros és Fekete-Körös közötti terület belvízi csatornahálózatának kiépítését követően (1967) módosult

számottevően a lefolyás, tehát a befolyásolt időszak 1968-tól kezdődik (Dumescu-Popa 1993). A kisvizes időszak naptári éven belüli időszak, vagy egyéves hidrológiai cikluson belüli időszak,

melynek során a lefolyásban jelentős csökkenés következik be és kisvízi vízhozamok figyelhetők meg. A

kisvízi időszakon belül legalább egy kisvízi esemény következik be. Egy olyan időfüggvényről van szó,

amely nem halad meg egy előre rögzített vízhozam értéket (Kovács-Domokos 1996). Erre a vízhozam

értékre, amely a felszín alatti táplálásból származó alapvízhozamból és felszínközeli eredetű vízhozamból

tevődik össze, a vonatkozó szakirodalomban különféle elnevezéseket használnak: vízhozam küszöbérték

(Q

0

), kritikus kisvízhozam érték, referencia vízhozam. A Kille (1970) által kidolgozott módszer olyan vízhozam küszöbértéket alkalmaz (kritikus kisvízhozam)

amely nem más, mint a felszínalatti eredetű „alapvízhozam” sokévi átlagértéke. Számításához több

évtizedes havi vízhozam adatsorra van szükség. A kritikus kisvízhozam érték, a havi legkisebb

vízhozamok 50%-os valószínűségi értékének felel meg. Ezt a statisztikai módszert fogadtuk el és

alkalmaztuk a jelen vizsgálat során a Fekete-Körös vizsgált szakaszára vonatkozóan is. A természeteshez

közeli vízjárású 1950-1977 időszak havi legkisebb vízhozamai (több mint 300 érték) alapján számított

kritikus vízhozam a Fekete-Körös Nagyzerind vízrajzi állomásnál 7,24 m

3

/s, a Fekete-Körös Sarkad vízrajzi állomásnál 9,10 m

3

/s (1. táblázat).