A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

8. szekció: A balneotechnika időszerű kérdései - Dr. Dobos Irma (nyugdíjas): A balfi ásványvíz megismerése és hasznosítása

12 Tekintettel arra, hogy az ásványvíz meglehetősen agresszív, ezért hosszú időre nem tárolták a

palackokat, a mintegy 2 hetes forgást biztosították. A terítést önállóan végezték hosszú ideig

és főként a gyógyfürdőbe, Győr-Sopron megyébe, Szombathelyre és Esztergomba is

szállítottak korábban. A nyári hónapokban a Balaton északi oldalára is kiterjedt az értékesítés. Az 1990-es évek első felében a „Kékkúti Ásványvíz Kft. folytatta a balfi ásványvíz

palackozását, s 1998-ban egy új kutat létesített Az újabb tulajdonosváltáskor a PET-PACK Kft már igen jelentős kutatással, feltárással, az üzem rekonstrukciójával járult hozzá 1999 után az

üzem fejlesztéséhez. Új kutak létesültek, a technológia is megújult és elvégezték a

hatásvizsgálatot is. s - A palackozó üzemeltetője szerint 2004 óta már az egész országban

forgalmazzák az ásványvizet. (Dobos 2007). A balfi „források” környékének vizsgálata Nátrium-hidrogén-karbonátos ásványvizet tártak fel a kópházi-balf-fürdői vasútállomáson a

XX. század első felében, amikor egy 150 m mély fúrást létesítettek. A középső miocén badeni

agyagban 86-88 m között helyezték el a szűrőt és abból először l litert vettek ki percenként,

amely később 0,06 literre csökkent. A szénsav-tartalom nem érte el az 1000 mg/l-t (567,7 mg/l), viszont az összes oldott alkatrész meghaladta a 13 ezer mg/l-t, amelynek nagy része a

9300 mg/l hidrogén-karbonátból származik. A jelenlegi osztrák határ mentén a Deutschkreutz-i (németkeresztúri) forrásról már Fényes

Elek Geographiai Szótárában (1851) találunk ismertetést: „Van itt egy patak, s egy savanyúvíz-forrás, mely az egész vidéket, különösen Sopron városát kellemes itallal látja el”.

Ez azt jelenti, hogy már ekkor termelték eladásra az ásványvizet, de az nem derül ki, hogy

vajon palackozták-e vagy csak hordókban szállították be a közeli városba. A két évvel később (1853) megjelent Lengyel Dániel Fürdői-Zsebkönye azt írja, „hogy zsinte

a helység közepén fakad „egy savanykás ízű s könkénegszagú savanyúvíz, melynek forrása

fakerítéssel van ellátva, de nincs befedve.” Alkatrészei: szénsavszesz, szénsavas szikéleg, vas, több más sók, s az égvényes vastartalmú

savanyúvizek sorába tartozik Gyógyhatása oldozó, használ dugulásokban, a gyomor savanyú

s nyálkásodásai ellen s több más bajokban, hol ilyetén gyógyvizek ajánlva vannak.” Az itt palackozott 0,5 l-es Juvina ásványvízről a címkén feltüntetett adatok alapján sok

minden kiderült. Az ásványvizet Deutschkreuztban palackozzák, s valószínűleg a bécsi (A1020 Freudenauer Hafenstrasse 24. sz. alatti) Mineralwasser-Vertriebsges.m.b.H.cég forgalmazza. Az ásványvíz minőségét az Osztrák Italintézet állandóan ellenőrzi. Az ásványvíz minőségét is korszerű módszerekkel vizsgálták. Felhasználták az izotóp

módszereket is, amelyet a bécsi Petrográfiai és Geotechnikai Intézet végezte. A radiokarbon

vizsgálatból kiderült, hogy mintegy 37 600 éves „jégkorszaki” ásványvízzel van dolgunk. A szén-dioxiddal dúsított természetes ásványvíz a következő főbb alkotót tartalmazza: Nátrium 310 mg/l klorid 51 mg/l Kálium 10 szulfát 100 Magnézium 51 hidr. karb. 1700 Calcium 250 Összes oldo

tt 2600 mg/l Amennyiben összehasonlítjuk a balfi palackozott ásványvíz kémiai jellegével, akkor kiderül,

hogy közel azonos a két víz .minősége. A címkén közölt néhány alkotó alapján inkább sok kalciumot tartalmazó nátrium-hidrogén-karbonátos ásványvíznek minősíthetjük (8. kép).