A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

6. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Konecsny Károly (OKTVF): A kisvizek hidrológiai statisztikai értékelése a Fekete-Körös folyó alsó közös román-magyar szakaszán

13 A kisvizes időszakok víztömeghiányát az időszak napi minimális vízhozam értéke és főleg ezeknek az

időszakoknak a hossza befolyásolja. Az évenkénti gyakoriságban meghatározott két paraméter között - Nagyzerindnél és Sarkadnál - a polinomiális jellegű korrelációs összefüggés viszonylag szoros kapcsolatot

jelez, 0,90-et meghaladó (Nagyzerind R=0,96, Sarkad-Malomfok R=0,92) korrelációs tényezővel (19. ábra). 5. Összefoglaló megállapítások - A napi vízhozam adatok megbízhatósága a vizsgálat céljaira megfelelő, de a vízgyűjtőben történt

műszaki beavatkozások, és a két ország eltérő észlelési és adatfeldolgozási módszereiben lévő hiányosságok-eltérések miatt a kisvízi vízhozam idősorok alkalmazhatósága valószínűségi eloszlások számítására megkérdőjelezhető; - A nagyzerindi és sarkad-malomfoki kisvízhozamait jellemző idősorok közötti esetenkénti

különbözőség abból adódik, hogy a jellemzően kisvízi 1950-1953 évek adatai Nagyzerindnél nem álltak

rendelkezésre, - A statisztikai vizsgálat alá vett évek 98-100%-ban volt kimutatható vízhozam küszöbérték alatti kisvízi

időszak; - A vízhozam küszöbértékek alatti vízhozamú napok átlagos száma, az év napjainak 24-25%-ban jellemző; - Nagyzerindnél március, május, június hónapokban, Sarkadnál február, április hónapokban egyszer sem fordult elő évi minimális vízhozam, - A nyári félévben gyakrabban (átlagosan 68%-ban) következtek be az évi minimumok, mint a téli félévben. - A leghosszabb kisvízi időszakok esetenkénti víztömeg hiánya 50-100 millió m

3 volt, ami olyan nagy vízkészlet, amelynek pótlása a jelenleg meglévő víztározó kapacitás mellett is nehezen megoldható feladat; - 1978-tól az 1950-1977 időszakhoz viszonyítva, vízkészlet-gazdálkodási szempontból pozitív

változások következtek be: nagyobbak lettek a minimális vízhozamok, csökkent a kisvizes időszakok

időtartama, víztömeghiánya, viszont nőtt a kisvizes időszakok között eltelt időszak hossza; - A Fekete-Körösön a műszaki beavatkozások vízjárásra gyakorolt befolyása kisebb, mint pl.: a Szamoson vagy Maroson. Ennek ellenére itt sem mutatható ki az éghajlatváltozás kisvízi lefolyásra

gyakorolt hatása. Ezt a körülményt két féle képen lehet értelmezni. Egyrészt az éghajlatváltozás, csapadék- és lefolyás csökkenésre gyakorolt hatása még nem jelentkezik markánsan a Kárpátokban eredő folyók

vízjárásában. Másrészt a Kárpátok magasabb hegyvidékein a csapadék változása nem a mediterráni

térségre és közép-európai medencék térségeire jellemző módon, hanem az észak-európára előrejelzett

tendenciáknak megfelelőn (növekvő csapadék) változnak. Ha a növekvő lefolyási tendencia beigazolódik, a folyó jövőbeni vízkészlete szempontjából kedvező fejlemény lehet.