A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
6. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Konecsny Károly (OKTVF): A kisvizek hidrológiai statisztikai értékelése a Fekete-Körös folyó alsó közös román-magyar szakaszán
3 Az észak-dél irányú, XIX. században épült 61 km hosszú Felfogó-csatornán/Canal Colector keresztül a Sebes-Körös (Köröstarján/Tărian) felől lehet vízkészleteket átadni a Fekete-Körös (Tamáshida/Tămaşda) felé. A Fekete-Körösből a jobbparton Feltóti felett kiinduló - román területen 41 km-es - Köles-ér/Culi ş er csatorna Nagyszalontán keresztül magyar területre (10,8 km) folyik át a Kardosérbe . A C sermőFeketetóti/ CermeiTãut csatorna , a korábban Tőz vízgyűjtőhöz tartozó néhány kisebb vízfolyást vezet közvetlenül a FeketeKörösbe. A mederszabályozástól és a belvízrendszerek kialakításától eltekintve a kisvízi vízjárást 1977-ig viszonylag csak kisebb mértékben befolyásolták lefolyásszabályozó műszaki beavatkozások, és így a kisvízhozamokat alapvetően természeteshez közelinek lehetett tekinteni. Ezt az időpontot követően a Fekete-Körös mellékvizein, az ipari, mezőgazdasági és kommunális vízhasználatok vízjárás módosító hatása miatt a lefolyás időben már jelentősebben átrendeződött. A Fekete-Körös folyó romániai vízgyűjtőterületén a kommunális célú vízellátást a nagyobb településeken felszín alatti vízkészletekből is biztosítják és a részben ebből származó szennyvíz bevezetések növelik a kisvízi vízhozamokat. A vízgyűjtő nagyobb települései számottevő mennyiségű szennyvizet bocsátanak a folyókba. Ezek közül, a Vaskohsziklás/ Ştei , Belény e s /Beiu ş , Nucset/Nucet szennyvíz bevezetése jelentőse bb . A magyarországi vízgyűjtőrészen csak Sarkad város térségében vannak számottevő vízhasználatok. A közelmúltban (2009. decemberben) elkészült vízgyűjtő gazdálkodási terv egyik mellékletében található tanulmány szerint, a Körösök romániai vízgyűjtő területén a felhasznált felszíni vízkészlet növekedni fog, 2020-ra meg fogja haladni a 260 millió m 3-t (www.rowater.ro/dacrisuri). A vízgyűjtő földrajzi elhelyezkedése jelentősen befolyásolja az éghajlati, és a hidrológiai jelenségek kialakulását, kifejlődését és lefolyását. Általánosságban tekintve, a Fekete-Körös vízgyűjtőre mérsékelten szárazföldi jellegű éghajlat, jellemző. A vízgyűjtőterületen, a hegyvidéken és a dombságon hulló csapadékmennyiség jóval nagyobb a síkvidékre hulló mennyiségnél. Így az évi csapadékösszeg értékek általában nyugat felől kelet felé nőnek, 550-1600 mm közötti értéktartományban. A legnagyobb 1600 mm körüli sokévi közepes csapadék értékeket a Bihar-hegység nyugati lejtőjén Biharfüred/St â na de Vale térségében, a legkisebb 550600 mm é rtékeket a FeketeKörös alsó- magyarországi vízgyűjtőrészé n mérik . A békéscsabai meteorológiai állomás adatai szerint az 1951-2007 időszakban a szabálytalan ingadozások mellett az évi csapadékösszeg idősor egyértelmű és számottevő csökkenést jelez. A csökkenés mértéke – az 589 mm-es sokévi átlag mellett - mintegy 15%. Szintén jelentős csökkenés figyelhető meg a téli és nyári félévi csapadékösszegek tekintetében, sőt a téli csapadékösszegnél (sokévi átlag 240 mm) arányaiban valamivel még nagyobb, 25%-ot meghaladó (3. ábra). 0 100 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 1100 195119551959196319671971197519791983198719911995199920032007 Csapadék ( mm ) ÉvX-III IV-IXLineáris (Év) Lineáris (IV-IX)Lineáris (X-III) 3. ábra Az évi, téli félévi (X-III) és nyári félévi (IV-IX) csapadékösszeg alakulása Békéscsaba meteorológiai állomásnál (1951-2007) Függetlenül a csapadék mennyiségétől, sokévi átlagban május-július hónapokban következik be az évi maximum, majd szeptembertől mintegy megfeleződik a csapadék mennyisége és fokozatosan csökken február-március hónapokig, amikor az évi minimum jelentkezik. A vízhiányhoz nyáron hozzájárul a magas léghőmérséklet miatti jelentős párolgási többlet, illetve télen a hó és jég formájában tározódó vízkészlet. A vízgyűjtő területen a felszín tengerszint feletti magasságával- és az évi közepes csapadékmennyiség
