A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
6. szekció: Területi vízgazdálkodás - Gálné Meggyesi Katalin - Némethné Tóth Katalin (FETIKÖVIZIG): A Tisztaberki-Sár, Tisztaberki Árapasztó, Nagy-Éger és Rozsály-Zajtai csatornák belvízvédelmi problémakörének vizsgálata
7 A méretezésből levonható következtetés, hogy a 2006. évben mért vízhozamot a csatorna az n=0,033 meder-érdességi tényezővel, vagyis helyenként benőtt csatornaként vezethette le. A csatorna hossz-szelvényét tanulmányozva megállapítható, hogy a csatorna Rozsály belterületi részét képező 6+000-7+000 km szelvények közötti szakaszán maga a keresztszelvény a mértékadó szintre lett méretezve, de ezen a holt-medres szakaszon a jobb- és balpart szintje a mértékadó szint alatt van. Belvíz idején a nem megfelelő partmagasság következtében (3. melléklet) - miközben a vízszint még a mértékadó szint alatt van - kiterül a község belterületén a víz, ami a helyi lakosoknak problémát okoz, mivel elönti a kerékpárutat. A csatornán vízmércék csak a román határnál és a csatornán lévő Zárógáti zsilip fel- és alvizénél vannak elhelyezve. A vízszintek rögzítése érdekében javasoljuk egy újabb vízmérce elhelyezését a mindig problémás Rozsály település belterületi részén, a 6+250 szelvényben lévő hídnál. Ezt a szelvényt vizsgáltuk a fenti vizsgálat során. Rozsály belterületén az átereszek tisztítása lenne a megoldás, hiszen hiába van kikotorva egy csatorna szinte 90% hosszban, ha az átereszekben feliszapolódás van. Ezek a kis szakaszok szelvényszűkületet, ennél fogva nagymértékű visszaduzzasztó hatást okoznak, mely során vízelvezetési, belterületi problémák jelentkeznek. Általános tapasztalat, hogy a kaszáltsági állapot jobban befolyásolja a csatornák teljesítő képességét, mint a feliszapoltság. A feliszapolódás vízszállításra gyakorolt kedvezőtlen hatását fokozott karbantartással bizonyos mértékig lehet ellensúlyozni, de hosszútávon ez nem lehet megoldás. Ezzel kapcsolatosan a lenti összevont teljesítőképességi függvényt alkalmazva megállapítható, hogy pl. átlagos állapotú csatorna, melynek „csak” 30%-os a feliszapolódása az elvezetendő vízmennyiség 70%-át tudja elvezetni. Ugyanilyen feltétel mellett egy helyenként benőtt csatornának 52%-os a teljesítőképessége, tehát a vízhozam felét tudja csak elvezetni, ami egy nagyobb belvíz idején problémát jelent.
