A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
6. szekció: Területi vízgazdálkodás - Felkai István (KÖTIKÖVIZIG) - Felkai István Ottó (NYME): A töltesállékonyságot veszélyeztető élőhelyek a vizgazdálkodásban
III.3. A pézsmapocok (Ondatra zibethicus) Jellemzően patkányformájú rágcsáló. Gesztenyebarna bundája van, szemei kicsik, fülei is alig látszanak ki a szőrzetből. Mellső lábain 4 ujj (az ötödik csökevényes), hátsó lábain 5 ujj látható. Ezek lenyomatában ujjanként jól fejlett hosszú erős karom található. Farka csupasz, aprópikkelyes, néhány szőrszállal. Eredetileg észak-amerikai faj, Európába betelepítették 1905-ben, tenyésztési céllal. Innentől kezdve a kiszabadult példányok miatt, erős terjeszkedésbe kezdett, s mára gyakorlatilag egész Európát benépesítette. Hazánkban a Duna és mellékfolyói mentén jelent meg először 1913-ban. Azóta teljesen általános fajjá vált minden olyan vadgazdálkodó területén, ahol található vizes élőhely, legyen az öntöző csatorna, mocsár, holtág, folyó, tó, halastó. 10. kép. A pézsmavár Többnyire erősen kötődik a vizes élőhelyekhez, de vándorló egyedei olyakor távolabb is feltűnnek. Nem számít neki hogy természetes vagy mesterséges környezetben él. Szaporodásához várat épít a vízparton. (10. kép) Járatának egyik bejárata a víz alatt, míg másik a víz felett helyezkedik el. A folyosók hossza olykor a 10 m-t is meghaladja. Lévén nem őshonos faj a mi faunánkban, semmiféle védelem nem szükséges és nem is élvez ilyet. Leginkább elszaporodását kell megakadályozni. Elsősorban egyenlőre a gátakban, töltésekben okozott károkat róják fel neki fő bűnül. Járatai készítése során a töltéstestekben okozhat érzékeny károkat, mivel azokat szerkezetileg meggyengíti.