A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

6. szekció: Területi vízgazdálkodás - Felkai István (KÖTIKÖVIZIG) - Felkai István Ottó (NYME): A töltesállékonyságot veszélyeztető élőhelyek a vizgazdálkodásban

A kubikgödrök átlagos vízmélysége 150 cm körüli, felületük 300-400 m

2

. A sekélyebb

részeken sűrű gyékényesek alakultak ki, míg a mélyebb helyeken a védett sulyom (Trapa

natans), hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus), érdes süllőhínár (Myriophyllum

verticillatum) stb. telepedtek meg. Ezek között hatalmas tömegben fordul elő a rucaöröm

(Salvinia natans) nevű páfrányféle vízinövény. Mára sajnos a gyalogakác (Amorpha

fruticosa), mint invazív növény is jelentős szerepet játszik a flóraalakításban. Mindezen élőhelyi tulajdonságok eredményeként gazdag fauna alakult ki. Az emlős

fajokat illetően, állandó lakónak mondható a pézsmapocok. Az elgazosodott, alámosott

partokban illetve gyékényesekben építi leggyakrabban a várát. Bevált vadászati mód volt az

elmúlt években, hogy alkonyatkor ezeknek a gödröknek a partján keresett leshelyet magának

a vadász, és a táplálkozni induló, vízfelszínen úszó pézsmát hozta így terítékre. Mára a Körös

folyók hullámtere beletartozik a Ramsari-egyezmény által érintett vizes területekbe, ezért

meglehetősen korlátozták a vadászatot. A fokozottan védett vidra is jó élőhelyi viszonyokat talál magának ezeken a helyeken.

Szinte növényzetmentesre kijárt csapáit sokszor fel lehet fedezni, amint haladnak a folyótól a

kubikok felé, keresztül a hullámtéren. Szívesen vadászik ezekben a tavacskákban, hisz lévén

állóvíz és aránylag kis kiterjedésűek, jóval könnyebben jut zsákmányhoz, mint a folyóból. A vízimadarak közül meglehetősen sok faj képviselőivel találkozhatunk. A

gázlómadarak főleg a sekélyebb vízrészeken jelennek meg. Szép számmal fordulnak elő itt

gémfélék, gólyák, fekete gólyák. A récefélék is megtalálják itt az életfeltételeiket. Gyakran

figyelhető meg költésük is. Leggyakoribbak a tőkés réce, csörgő réce, szárcsa, de volt már rá

példa, hogy barátrécét és kanalas récét sikerült megfigyelni. Az őszi időszakban hatalmas

csapatokban húznak be ezekre a helyekre hajnalban a récék. Többnyire egész napjukat ott

töltik a háborítatlan vizeken, majd az alkonnyal ismét visszahúznak a táplálkozóhelyükre.

Mára gyakorlatilag teljesen le lett tiltva a vízivad vadászata ezeken az élőhelyeken,

hivatkozva a nemzetközi egyezményekre. III. Az árvízvédelmi töltések közvetlen élőhelyi szerepe Az árvízvédelmi gátak, nem csak közvetetten (gyeptakaró, anyagnyerő gödör stb.),

hanem közvetlenül is jelenthetnek élőhelyet bizonyos állatfajoknak. A töltéstest anyagát

tekintve a talajban lakó, üreget vagy kotorékot készítő állatoknak kiváló lehetőségeket kínál,

különösen, hogy ezek a létesítmények környezetükből kiemelkednek, tehát az állatok ezt

dombnak tekintik, mely az ő életformájukhoz jobban illik, különösen az Alföldi vidékeken. A

következőkben néhány konkrét, megtörtént eseten kívánjuk szemléltetni ezeknek az

állatfajoknak az életmódjából eredő káros hatásokat az árvízvédelmi töltésekben. III.1. A borz (Meles meles) általános bemutatása A borz felismerése igen egyszerű, gyakorlatlan szem is könnyen felismeri fekete-fehér

csíkos fejéről, és jellemzően borzderes testszínezetéről. Elterjedését tekintve Skandinávia

északi részeinek kivételével egész Európában megtalálható, számos alfaja van. Elterjedési

határvonalát Ázsia középső és délkeleti sávjában húzhatjuk meg.