A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

6. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dajka István - Radványi Ildikó (FETIKÖVIZIG): Országhatárral osztott Tisza-Batár-Palád-Túrköz vízgazdálkodási fejlesztési koncepciója

5 3.3. Vízgyűjtő-gazdálkodási terv A Tisza-Batár-Palád-Túr terület a Felső-Tisza vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegység része

(magyar területen). A kidolgozott intézkedési program legfontosabb elemei: tápanyag és szervesanyag

terhelések, valamint egyéb szennyezések csökkentését célzó intézkedések; vízfolyások és állóvizek

hidromorfológiai állapotát javító intézkedések; fenntartható vízhasználatok megvalósítása, a vizek

mennyiségi állapotának javítása; vizes élőhelyekre és védett területekre vonatkozó egyedi intézkedések; a halastavi és horgászati hasznosítás jó gyakorlata; megfelelő ivóvízminőséget biztosító intézkedések; átfogó intézkedések a vízi környezeti problémák megoldására. Ukrajna nem tagja az EU-nak, de különböző fórumokon kinyilvánította, hogy vízügyi politikáját

szintén az EU Víz Keretirányelv szerint kívánja alakítani. 3.4. Helyi és térségi igények A fejlesztési célok és igények pontosítása, tisztázása céljából több fórumra, egyeztető konzultációra

és helyszíni szemlére került sor. Ezeken a résztvevők (az önkormányzatok, az üzemeltetők, az érintett

hatóságok képviselői) támogatták az eredeti célkitűzéseket, hangsúlyozták a vízelvezetés és a vízviszszatartás összhangjának megteremtését és az árvízvédelmi problémák komplex megközelítését. A természetvédelmi szakemberek elmondták, hogy előnyös, ha az Öreg-Batár medrébe több víz jut,

de azt elsősorban a vízhozam növelésével és nem helyi duzzasztásokkal kellene biztosítani. Ugyanakkor hasznos lenne a Palád vízrendszerében is a vízhozam növelése, esetleg a helyi duzzasztás is, külö-

nösen a Magosliget melletti erdős-gyepes területek vízellátása javítandó. A projektcélok között korábban nem szerepelt, de a két ország szakemberei részéről felmerült az

árvízvédelmi rendszerek fejlesztésével, az árvízi biztonság fokozására irányuló feladatok felvétele. 4. A FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ 4.1. Az Öreg- és az Új-Batár árvízvédelmi rendszer fejlesztése Az Öreg-Batár szőlősgyulai osztózsilip feletti szakaszon (26 km) a töltések kiépítése szükséges a

mértékadó árvízszint + biztonság szintre. Az Öreg-Batár szőlősgyulai osztózsilip és a tiszabökényi keresztgát közötti szakaszán a megváltoztatandó üzemrend igényelte vízhozam levezetéséhez szükséges meder- és depóniaszelvény kialakítása van előirányozva, hiszen a Felső-Batár árvizeit az Új-Batár vezeti le. Az Öreg-Batár tiszabökényi keresztgát alatti szakaszán mindkét parton a tiszai mértékadó árvízszint + biztonsági szint kiépítése szükséges a tiszai visszaduzzasztás határáig. A bal parti töltéstől délre lévő települések védelme érdekében ki kell építeni a régi, felhagyott Batár balparti töltést Magosliget belterületi határánál a magyar oldali bal parti töltésbe való bekötéssel. Az Új-Batár töltése mindkét

parton ki van építve a megfelelő méretre, csak a műtárgyak rekonstrukciója szükséges. A Batár-Palád-Túr vízrendszer részletes helyszínrajzát és a fejlesztési koncepció elemeit a 4. ábra mutatja. 4.2. Az Öreg- és az Új-Batár vízgazdálkodási rendszer fejlesztése Csapadékszegény időszakban a csatornák kiszáradnak és a terület vízhiánytól szenved, károsodnak a megmaradt vizes élőhelyek. Hasznosítható vízkészletet főleg a Tisza biztosíthat. Egyik lehetőség a

Péterfalvai szivattyútelep rekonstrukciója, így a meglévő vízrendszer megfelelő csatornáinak kotrásával és a műtárgyak bővítésével a Tisza vizét nemcsak az Öreg-Batárba (3,3 m

3

/s) lehet eljuttatni, hanem a Palád patakba is. A másik lehetőséget a Tekeházi szivattyútelep rekonstrukciója és a vízpótlás irányába eső csatornák valamint műtárgyak bővítése jelenti, amellyel az Öreg-Batár felső szakasza

és az Új-Batár látható el friss vízzel (összesen 3,2 m

3

/s). Ez a szivattyútelep kiváltható zsilippel is, ha a

Tiszában duzzasztóművel a vízszintet 1,5-2,0 méterrel megemeljük. Üzemeltetési szempontból ez

utóbbi a kedvezőbb, sőt így akár 5,2 m

3

/s-re növelhető a Tiszából kivehető vízhozam. A vízpótlás kialakítása magával hozhatja az öntözőrendszerek rekonstrukcióját is, lehetővé téve az

öntözőfürtök rendszerbe kapcsolását, amely a mezőgazdaság fejlődését vonhatja magával. A vízfolyásokat – az árvizek, illetve az ökológiai vízszükséglet levezetése érdekében – a feliszapolódott szakaszokon meg kell kotorni. Ezzel együtt a mederből el kell távolítani a vízfolyási akadályokat is (hulladék, uszadék, bedőlt fák), illetve őshonos növényeket kell telepíteni a mederre kifej-