A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
6. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dajka István - Radványi Ildikó (FETIKÖVIZIG): Országhatárral osztott Tisza-Batár-Palád-Túrköz vízgazdálkodási fejlesztési koncepciója
3 A vízgyűjtő jelenlegi megosztása a XIX-XX. századi vízgazdálkodási-vízszabályozási beavatkozások eredményeként jött létre, az egyes országokban kidolgozott önálló fejlesztési programok eredményeképpen. A vízrendszer fő főbb vízfolyásai a Batár patak (Öreg-Batár és az Új-Batár együtt 53,5 km), a Palád patak (11,7 km), a Palád-csécsei főcsatorna (22,3 km), a Paládvíz csatorna (10,3 km) és az Alsó-Öreg-Túr (14,1 km). Ezek mentén árvízvédelmi töltések, depóniák is épültek. Elsődleges rendeltetésük jelenleg a káros vizek elvezetése. A vízgyűjtő nagyobb része, mintegy 70-80%-a síkvidéki jellegű. Hizsa, Gödényháza, Holmócz, Gyula térségétől keletre és délre dombvidéki. Ide tartozik a Batár patak felső szakaszának valamint a Tarna-Mare és a a Tarna-Mike felső vízgyűjtője. A jellemző magasságok itt 150-550 m között alakulnak. A 200 m feletti területek döntő részét erdő borítja. A 117-150 m síkvidéki területeken jellemzően intenzíven művelt terület, szántó, rét-legelő található. Fontos megemlíteni az 1933-ban megépült Új-Batár csatornát, amely a Palád patak rendezésével együtt lényegesen megváltoztatta a terület vízjárási viszonyait azzal, hogy a szőlősgyulai szelvény feletti Batár vízgyűjtő vizeinek döntő részét Péterfalva felett közvetlenül a Tiszába vezeti be. A gyulai osztózsilipen (1. kép) mód van a Tarna-Mare, Tarna-Mike és a Felső-Batár dombvidéki vízgyűjtőjéről érkező vízkészletek Öreg- és az Új Batár közötti megosztására, viszont kisvizes (nyári) időszakban a legtöbb esetben az Öreg-Batárba egyáltalán nem kerül víz. Ennek következtében az Öreg-Batár határmenti szakaszának vízhozama lecsökkent, ami veszélyezteti az igen értékes élővilágot. 1964 és 1983 között a fejlesztések elsősorban a belvízelvezető rendszer továbbfejlesztésére és öntözőrendszerek kialakítására irányultak. Az 1970-es években az Új-Batár és a Palád mentén épült ki nagy sűrűségű felszíni és felszín alatti meliorációs rendszer, amely két fő részre osztható: TekeházaPéterfalva, illetve a Paládi vízelvezető rendszerre. A belvizek befogadója a Batár és a Palád patak. A péterfalvai (3,3 m 3 /s) és a tekeházi (3,2 m 3 /s) szivattyútelep funkciója öntözővíz biztosítása a Tiszából. A Batár-Palád vízrendszer ukrán részén összesen 15300 hektár öntözésre berendezett terület van, a hozzá kapcsolódó felszíni vízelvezető hálózat hossza 202 km, amelyen 221 különböző műtárgy található. Ezek jelentős része leamortizálódott. Jelenleg sem a magyar sem az ukrán területen nem folyik a vízkészletek okszerű hasznosítása, a jelenlegi rendszer erre nem alkalmas. A terület árvíz veszélyeztetettsége igen nagy. Az árvízvédelmi rendszer meghibásodása esetén úgy a Batár mint a Tisza, illetve a Túr irányából érhetik árvízi elöntések, amelyre több alkalommal is volt példa (1933, 1947-48, 1970, 1998, 2001). Ilyenkor a kiömlő vizek átterjedhetnek az országhatárokon is elöntést okozva egymás határmenti térségeiben. Az árvízvédelmi töltések hossza a vízgyűjtő magyar területén 61,4 km, ukrán területén 129,3 km. 1.kép A Szöllősgyulai osztómű (balra az Öreg-Batár, jobbra az Új-Batár meder) A vízkészletek éven belüli megoszlására jellemző a tavasz végi és az őszi-téli eleji nagyobb lefolyás. Az éves lefolyás nagyobb része a téli félévre (X-IV. hó) esik. A szárazabb nyarakon a Batár 0,1-0,2 m 3 /s, a Palád <0,1 m 3 /s vízhozamúra csökken. Árhullámok idején az átlagos fajlagos lefolyási érték a vízgyűjtő felső részén 200-500 l/skm 2 , esetenként 500-700 l/skm 2-t is eléri. Egyes számítások szerint az Új-Batár 1%-os meghaladási valószínűségű vízhozama 100-110 m 3 /s.
